2019.10.23. 07:00
A forradalom szele Vas megyét is elérte
Az 1956-ban indult felkelés rövid idő alatt forradalommá vált, majd szabadságharca fordult át, amely megyénket sem hagyta érintetlenül. A hír, miszerint vége Rákosi diktatúrájának hazánkban hozzánk jutott el legelőször, de ide is csupán foszlányokként, azonban a közben eltelt napok és események bizakodásra késztették a népet, immár elhihették, véget ért az elnyomás, beköszöntött a szabadság.
Fotós: fortepan
Ez történt...
Szombathelyen
Az akkori megyeszékhelyre vonattal érkeztek a hírek, melyek Pestről, de az ország többi nagyobb városából futottak be. A helyi értelmiség létrehozta a Vasvári Pál Kört. A csoport legmeghatározóbb tagjai Koncz Endre és Horn Miklós volt.
Október 23-hoz közeledve egyre nőttek az indulatok, a viták rendkívül élessé váltak, Horn Miklós és társai elhatározták, hogy összefognak a munkás osztállyal, kezdeményezésükkel a Szombathelyi Cipőgyárat és a Járműjavavítót keresték fel. Ennek hatására október 26-án a vasútnál létrejött a munkástanács. Az ezt követő két napon a Rákosi-rendszer ellen tüntetve óriási tömegek vonultak fel a városban, megjelent a Nagy Lajos Gimnázium 12 pontja is, mozgósítva a diákokat.
Vidéken
Sajnos a vidéki településeken nem lehet ilyen egyszerűen nyomon követni az eseményeket. Sok nem került lejegyzésre, résztvevőkre, akkor szereplők beszámolóira támaszkodhatunk. Azonban sokan már eltávoztak közülünk vagy emlékeik szépen lassan elhalványodnak.
Körmenden két személy kezdte el a szervezkedést, Kincs Elek gimnáziumi igazgató és Mozsolits Endre ügyvéd. A helyi elégedetlenkedők végül bejutottak a községi tanács épületbe, és a nép nevében lefoglalták azt. Később megalakították a nemzeti bizottságot, amelyből sikerült kiszorítani a kommunistákat.
A bizottság hatvan (!) tagot számlált, köztük volt Maléter Pál tiszttársa, barátja, Ludasi László is. Ő fontos szerepet vitt a közrend fenntartásában, a kedélyek csillapításában. A nemzeti bizottság első döntései között szerepelt a politikai üldözöttek, kuláknak bélyegzettek, Recskre kitelepítettek teljes rehabilitálása, teljes anyagi kárpótlása. Arról is gondoskodtak, hogy akik a vasfüggöny miatt 1949-től még a határ közelébe sem tudtak jutni, most okmányokkal ellátva meglátogathassák Ausztriában élő rokonaikat.
Pankaszon a korábbi gyártulajdonos rázta fel az embereket, akik a tanácsházára vonultak és sorolták elszenvedett sérelmeiket, például a (hamis) jogalapot szolgáltatott a teljes vagyonelkobzásra, kitelepítésre.
Ez az Őrségen is óriási gondot okozott. A helyi gazdák és az értelmiség elüldözésével, a helyükre lojális, többnyire zselléreket telepítettek.
Rábahídvégen is a kifosztott gazdák lázadoztak, visszakövetelve kolhozba sorolt jussukat.
Viszákon és Nádason hasonló változások következtek be, utóbbi településen megalakult a kisgazdapárt, és a nemzeti bizottságot. Felsőberkifaluban a tanácstitkár nem volt hajlandó leszedni a falról Lenin és Sztálin képét. Ennek bekövetkezte után pedig hivatalosan is átvették a hatalmat a felkelők.
Meszlenben fegyveres összetűzésekre került sor, ahol a felkelők el akarták kobozni a párttitkár vadászpuskáját, aki rálőtt a felkelőkre.
Ez kivételes esetnek számított, a lázongó emberek jogos sérelmeiket törvényes úton kívánták rendezni, vagyis az elkobzott javak lefoglalásával, a téeszek feloszlatásával, ami több helyen is ellenállásba ütközött.
Kőszegen
Itt Szentessy Olivér MÁV-főtanácsos vezetésével nyert teret a forradalom, sztrájkokat szervezett, a város lakói a segítségével értesültek az addig eltitkolt budapesti eseményekről. Ezen kívül segítette a munkástanácsokat, megalakította a nemzeti bizottságot.
Szentessy Olivér elsőként hozott létre szabad találkozót az osztrák–magyar határon. Itt nem történt semmilyen atrocitás, a szovjet emlékművek is érintetlenek maradtak. Nem akarták, hogy olyanok legyenek, azok voltak, akik az ÁVH-t létrehozták és ütöttek-vertek.
Vasváron
Vasváron október 28-án kezdődött egy nagyobb tüntetés, a nemzetőrség vezetőinek megválasztották Ferencz Mátét és Csizmazia Józsefet.
Csehimindszenten Mindszenty bíboros kiszabadulásnak örömére felvonultak az emberek.
Szentgotthárdon sztrájkok és tüntetések jöttek létre, Bajánsenyén és Magyarszombatfán a kitelepítettek rokonai, barátai tiltakoztak.
Répcelak, Sárvár, Csepreg
A forradalom eljutott Répcelakra, Sárvárra és Csepregre is. Celldömölkön a vasutasok öltötték magukra a vezető szerepet. Nyolcvan fegyverest toboroztak, akik készültek a budapesti harcokra a szovjetek ellen. Alig maradt ki vasi település az eseményekből, a szabadság friss szele a legtöbb embert megérintette.
A megyében nem volt véres összetűzés, de nem maradhattunk mi sem áldozatok nélkül. Bár az áldozatok valódi számát nem tudjuk kideríteni, sokan sérülésekbe haltak bele, vagy tűntek el, de tudjuk azoknak a nevét akiket az 1956-os eseményekben betöltött szerepük miatt kivégeztek.
Bárány János 29 éves, répcelaki születésű szerszámkészítő 1956. október 23-án Budapesten tüntetett, majd Csepelről hozott fegyverekkel vett részt a Rádió ostromában. Ezt követően a Tompa utcai fegyveres csoport vezetőjeként irányította a harcot, amellyel november 4-e után a szovjet csapatoknak nagy veszteségeket okoztak. A forradalom leverése után folytatta az ellenállást, fegyvert és lőszert gyűjtött, röpcédulákat készített, Csepelre visszatérve szervezte a Forradalmi Ifjúsági (Ifjúmunkás) Szövetséget, amelynek elnöke lett. Tagja lett a Gépgyár munkástanácsának is, majd bekapcsolódott a Központi Honvéd Kórházban folyó ellenállási mozgalomba. Szervezkedés vádjával halálra ítélték. 1959. február 18-án kivégezték.74
Bognár Ottó 27 éves, szombathelyi születésű csillés 1956. október 27-én a váci börtönt elhagyva Budapesten a Péterfy Sándor utcai kórház mentőcsoportjához csatlakozott. November 4-e után a Baross téri felkelők Palotás József vezette csoportjával harcolt. Az ellene emelt vád szerint részt vett a Futácsi Endre nevű felkelő kivégzésében. 1957. március 16-án tartóztatták le. Kivégzésére 1958. március 14-én került sor.75
Horváth Tibor 36 éves, alsósági születésű bányászt 1959. március 4-én Budapesten végezték ki.76 Sem tetteit, sem elítélésének körülményeit, sem bírósági iratait a forradalommal kapcsolatos szakirodalom nem ismeri.77 Neve azonban szerepel a Budapesti Országos Börtönben 1956. december 20-a és 1961. december 13-a között a bíróságok által a forradalmi eseményekkel összefüggésben halálra ítélt és kivégzett személyek felsorolásában.78
Németh József 47 éves, szombathelyi születésű, politikai okokból bebörtönzött és a herendi szénbányában dolgoztatott vízvezeték-szerelő, kiszabadulása után, október 27-én érkezett Budapestre, és a Thököly úti fegyveres csoporthoz csatlakozott. Részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában és a bírósági iratok szerint az azt követő atrocitásokban is. Az intervenció után társaival november 8-ig a szovjet csapatoknak nagy veszteséget okozva folytatta a harcot. 1958. október 1-jén tartóztatták le. Halálra ítélték, és 1959. október 28- án kivégezték.79
Palotás (Schwanhofer)80 József 21 éves, szombathelyi születésű kovács 1956. november 1-jén Budapesten csatlakozott a Baross téri fegyveres felkelőcsoporthoz, és annak egyik parancsnokaként harcolt. A november 4-i intervenció után osztagának a szovjetek és a karhatalmisták elleni akcióit a VII. kerületi Landler Jenő (ma István) utcai bázisról, majd a Péterfy Sándor utcai kórházból irányította. 1957 januárjában megpróbálta elhagyni az országot, de január 27-én Zalaszentgróton letartóztatták. A bíróság első fokon életfogytiglanra, másod fokon halálra ítélte. 1958. március 14-én végezték ki.81
Török István a Győri Vagongyár 26 éves, sárvári születésű esztergályosa csatlakozott a forradalmi felkelőkhöz. Október 26-án a városi tanács erkélyéről elhangzott javaslatára a tömeg a Rákóczi-laktanyához vonult, hogy csatlakozásra bírják a katonákat. A Győri Nemzeti Tanács küldötteként a politikai foglyok szabadon bocsátása ügyében tárgyalt a hatóságokkal. A forradalom oldalára átállt rendőrség tagjaként részt vett a rend fenntartásában. Október 29-én egy vagongyári gyűlésen megakadályozta a diktatúra helyi képviselőivel való tettleges leszámolást. Részt vett a dunántúli forradalmi mozgalmak koordinálásában. Október 30-án a Parlamentben Nagy Imre is fogadta. November 4-e után folytatta az ellenállást, röpcédulákat terjesztett. November 19-én elhagyta az országot. Az Egyesült Államokból 1957-ben az amnesztia hírére tért haza. Szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával letartóztatták, halálra ítélték, és 1958. december 2-án kivégezték.82
Zöld Ádám 36 éves, rábakethelyi születésű segédjegyző 1950-ben nyugatra szökött. A Német Szövetségi Köztársaságból a forradalom hírére haza indult, de megérkezésekor a harcok már véget értek. Csabrendeken élő családja körében 1957 májusában tartóztatták le. Szervezkedés vezetése és hűtlenség vádjával első fokon halálra ítélték. A másodfokú tárgyalás előtt, a rabkórházban halt meg.83
Zsigmond László 36 éves, szombathelyi születésű MÁV alkalmazottat a budapesti VII. kerületi nemzetőrség tagjaként választották a MÁV munkástanácsába. 1957 januárjában osztrák megbízói felkérésére vállalta, hogy információkat gyűjt a szovjet katonai egységek létszámáról, mozgásáról, és ígéretet tett, hogy felkutatja a Bakonyban működő ellenállókat, valamint részt vesz a fegyveres felkelés újraélesztésében. 1957 februárjában letartóztatták, és bírósági tárgyalások után 1958. február 5-én végezték ki.84
