A langalló és a forralt bor volt a sláger a Csömötei szőlőhegyen

Többéves hagyomány már a lukácsházi szőlőhegyen, hogy ősszel és tavasszal átmozgatják a helyszínre érkezőket, ám nem csak egészségmegőrzési szándéktól vezérelve, hanem hogy a séta mellett jó társaságban, finom, házi ételeket kóstolhassanak meg a pincésgazdáknál. Dr. Jónás Zsigmondné, a lukácsházi Borbarát Hölgyek Egyesületének elnöke, szervező elmondta: egy pályázat indította el a Pincés-kemencés hegybejárást, amelyben összesen tizenkilenc kemencét (előbb tízet aztán kilencet) nyertek el és azok, akik vállalták, hogy a hely.

– Hetedik éve visszük ezt a programot, amely kezdetben lassan fejlődött, majd, amikor a település vezetésének az az ötlete támadt, hogy böllérversennyel legyen kiegészítve. Először tehát a kemencés böllérverseny volt, majd ősszel is bevezették, ám akkor az évszaknak megfelelően gyümölcsök, gyümölcslevek, borok és aszalványok kerültek a középpontba. Napjainkra pedig már nem csak az aszalt termékek, hanem a hegybejárás is alappillére a rendezvénynek – emelte ki az elnökasszony. Tizenkilenc kemence vállalja rendszeresen, hogy kinyitnak ezen alkalmakkor és a pályázaton nyert eszközök segítségével megvendégelik a látogatókat.

– Tavasszal van a másik pincés rendezvényünk, az jóval nagyobb, mint ez és azt az önkormányzat szervezi, mi csak társszervezők vagyunk. Ezért az ősziért azonban mi, a borbarát hölgyek felelünk – tette hozzá. A házigazdáknál is nagy volt a sürgés-forgás egész nap: sültek a langallók, a lángosok, készült a sütőtökleves, de a kisebb kóstolónak szánt édes és sós harapnivalókat, mit a szőlő, barack, csipkebogyó lekvárral megkent kalácsok, tepertőkrémes-lilahagymás kenyérszeletek, aprósütemények. Aki autóval érkezett a helyszínre és a lenti nagyparkolóban hagyta a négykerekűt, elsőként az 5-ös számú pincébe látogatott, ahol dolgos kőszegdoroszlói asszonyok sütöttek lángost, kínálták a kenyérfalatkákhoz a különböző krémeket, lekvárokat: birs-, füge-, szeder-málnalekvárt, tojáskrémet kóstolhatta meg az éhes betérő. Különlegességgel is készültek: sült vért készítettek ki egy tálra az izgalmas ízeket kedvelő bátraknak.

– A nyár ízeit a szorgos háziasszonyoknak sikerült betakarítaniuk, feldolgozniuk. Főleg aszalt gyümölcsöket ajánlunk, lekvárokat, süteményeket, lángost, palacsintát, szilvás pitét, sós-sajtos süteményt – erről Kőhalminé Major Judit, aki a pincetulajdonosok jó barátja, és segítsége is a sok kóstolásra vágyó kiszolgálásában. Perenyei pincegazdák is a jól bevált langallóval marasztalták a vendégeket és forralt borral és teával – ezt az ételt és italt szinte kivétel nélkül mindenütt fel lehetett fedezni. Tamás Györgyi és férje is aszalt gyümölcsöket, kétfélét: almát és szilvát. Kicsivel odébb Pandur Andreáék sütik szorgosan a langallókat. – A hegybejárás 18 órai zárta előbb egy órával már nem volt mit sütniük, minden elfogyott.

– Sok mindent nem csináltunk: nálunk langalló, zsíros és tepertőkrémes kenyeret ehettek, akik betértek. A jóidőnek köszönhetően, olyan sokan jöttek ki a hegyre, hogy amivel készültünk, elfogyott. Horváthné Magdi Szombathelyről érkezett párjával. – Amit lehetett végigkóstoltunk, minden isteni volt, az időjárás is nekünk kedvez, úgyhogy nagyon jól érezzük magunkat. A kedvencem idén egy sajtos kolbász volt, a Kilátónál lehetett megkóstolni – árulta el kérdésünkre. Több helyszínen hallottuk, hogy már nem csak a családok és az idősebbek kedvelik a programot, sok fiatalt látni baráti társaságokkal beszélgetni, falatozni a pincéknél.

Frank Gabriella is többedmagával érkezett, Szombathelyről. – Főleg a társaság miatt jöttünk, jó a hangulat minden állomáson. Több éve járunk a pincés rendezvényekre, évekkel ezelőtt a böllérfesztiválon vettünk részt először, azóta minden ilyen alkalomra eljövünk. Az összes helyszínen kedvesek, ez is nagyon jó tapasztalat – tette hozzá. Különlegességekkel is várták a vendégeket: nagy sikert aratott például Iski Józsefnééknél a paprikás krumpli. – Tíz kilogramm krumplit, nyolc-kilenc kilogramm – házi készítésű – kolbászt használtunk fel hozzá – mondta el a pincegazda.

A tájháznál pedig Bolfán Csabáék eredeti recept szerint készített legényfogó levessel készültek. – Vadhús alappal és májjal, gombával készítettük ezt a hagyományos paraszti ételt. Ez egy savanyú, tejfölös leves, amit tárkonnyal ízesítettünk. Nincs azonban benne paprika és kömény – emelte ki a házigazda. Teljes biztonsággal kijelenthető, hogy a nap végére minden kilátogató jóllakottan tért haza és még az elfogyasztott ételek mennyisége miatt sem kell lelkiismeret-furdalásnak lennie: az enyhe emelkedők átmozgatták a testet, ami egy kisebb edzésnek is felfogható.