Amit a San folyó üzen

2019.10.23. 07:00

Az I. világháború magyar vonatkozású emlékhelyein jártunk

Ülünk a buszon, csaknem ezer kilométeres út vár ránk. Negyvenöt elszánt ember egy cél érdekében, semmi nyűglődés, a lengyel–ukrán határhoz, Przemysl városába igyekezünk, az ottani erődrendszerhez.

Kozma Gábor

A keleti fronton Przemyslben ebben az erődben állomásoztak a magyar csapatok

Fotó: BENKO SANDOR

A San folyóhoz, ahogy Gyóni Géza ma is megrendítő versében áll: „Csak egy éjszakára küldjétek el őket: / Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket. / Csak egy éjszakára: / Vakitó csillagnak mikor támad fénye, / Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, / Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, / Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.”

Késői tanúságtevők vagyunk hát, Doberdó után a másik végponton, ahol eleink harcoltak az első világháborúban: Galíciában. Oda megyünk, ahol 40 ezer magyar baka szolgált, köztük Markó Lajos szattai nagyapám.

A keleti fronton Przemyslben ebben az erődben állomásoztak a magyar csapatok

Ülünk a buszon, és felidézzük az első világháború e szomorúan kitüntetett katonai pontjának történetét. Galícia, amely országnyi védműve volt az Osztrák–Magyar Monarchiának, ezen belül Przemysl, amit harcosok százezrei vettek körül és a bunkereknél csak a temető több. Emlékezünk 101 év múlva is, mert ez erkölcsi parancs. 1914–15-ben 140 ezer fős k. und k. hadsereg harcolt az erődrendszerben, köztük negyvenezer magyar baka. A Przemysl erődrendszer valójában egy kettős erődlánc, mely koncentrikus körben veszi körül a várost. A külső, 45 kilométeres kör több kilométerre a várostól számos erődből áll. A főerődök mellett kisebb, kiszolgáló erődöket is felépítettek. De mi volt e gigantikus építkezés oka? Hát az, hogy Przemysl a Kárpátok legalacsonyabb hágóját védte: elestével a támadó orosz csapatoknak szabad útjuk volt Budapest és Bécs felé. Az erődök és a város többször is gazdát cserélt, az elesettek száma százezres nagyságrendű. A várost kiéheztették az oroszok, majd az osztrák–magyar haderő visszafoglalta. Mi most az erődkörnek legjobban megmaradt és eredeti részéhez, az I. számú Salis Soglióhoz megyünk. Addig még végighajtunk Szlovákián, a Felvidéken, és érintjük Krakkót, Tarnowot. Fejlődő, gazdagodó, jól kiépített területek, falvak mellett hadunk el, első osztályú autópályákon. Így is hosszú az út, de megérte: elsőként a 15. számú, felújított Borek-erődnél tisztelgünk és koszorúzunk. Lehet, itt szolgált a nagyapám, innét vitték orosz fogságba, majd már a bolsevik országból térhetett haza vasi földre. Ahol népes családjának első sarja az édesanyám volt.A másik az I.-es erőd, amely valóságos, nem nyúltak hozzá, így kedvelt turisztikai célponttá lett. Innentől az ukrán határ már csak pár száz méter, figyelmeztetnek is, ne kódorogjunk, mert ha elkapnak, ezer euróba is kerülhet a kiváltás… Lengyel–magyar zászló leng a bejáratnál, aztán jön a kavernák világa, a lőszeres liftek, a körletek, a latrinák, az akna és töltény szaggatta falak. Itt a már-már nyári melegben is hideg van, a beton mindent kiszív, még békében is tüdőbaj fészke lehetett az erőd. Nemzeti színű szalagocskát tűzünk a kapu fémcsonkjára, a kis könnyűséggel azonnal flörtölni kezd a szél. A Tatár-hegyen megnézzük az emlékművet, a katonatemetőben mécseseket gyújtunk a magyar táblánál. Őszülő fejjel tisztelgünk a huszonéves gyerekemberek sírjai előtt. A háború a legrosszabb, ami érheti az embert, nemzetet. De ezt a bakák nem így tudták. Fennmaradt, hogy az egyik, pergőtüzet átélt és túlélt magyar honvéd már idehaza azt mesélte: „Belefúrtam arcomat abba az omlós, fekete földbe, amikor az aknák jöttek. Arra gondoltam, hogy micsoda termést hozna ez odahaza.”

Erőd a lengyel–ukrán határon

Este séta a nyüzsgő, 61 ezer lakosú városkában, ahol egymást érik a hidak, a II. János Pál-szobrok, a kávézók, éttermek. Jó kis hely lett ez a sokat szenvedett katonaváros. Innét tíz kilométer az ukrán határ, ennyi volt az orosz is. De most szombat van, fiatal csoportok járják a várost.

A történelmet őrzik a falak Fotók: Benkő Sándor

Szőke tinilány viszi a prímet az acélhídnál. Mezítláb caplat a hideg aszfalton. Nevetés, vidámság, élet: a San folyó üzenete a mának.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában