Emléktábla az Aranycsapat vasvári születésű tagjának

„Az idősek előtt még ma is jól cseng Kotász Antal neve, de a fiatalok körében sajnos emléke kissé feledésbe merült. Az emléktábla-állítás jó alkalom arra, hogy Kotász Antal pályafutását az ifjúság is megismerje” – mondta köszöntőjében Tóth Balázs, Vasvár polgármestere.

Emlékeztetett arra, hogy ma is van vasvári tagja a válogatottnak Kovács István személyében. „Legyen követendő példa a mai fiataloknak Kotász Antal egész élete és a „kis Koko pályafutása is, hogy egy ilyen kis városból is, mint Vasvár, el lehet jutni kitartással és szorgalommal nagy magasságokba.” Ezt követően Gál László, a Halmay Egyesület alelnöke méltatta Kotász Antal pályafutását. Kiemelte, hogy bár ő csak a világbajnoki döntőben elszenvedett berni vereség után kapott játéklehetőséget az Aranycsapatban, a többi nagynevű labdarúgó között kell őt is emlegetni.

A Bozsik–Kotász fedezetpáros semmivel sem maradt el a Bozsik–Zaka­riás párostól, sőt sokkal összeszokottabb, kreatívabb duót alkottak. Sajnos a politika befolyásolta Kotász Antal életét, hiszen míg az Aranycsapat vi­lágraszóló győzelmeit aratta, őt a hatalom erőszakkal Sztá­linvárosba, a mai Dunaújvárosba száműzte játszani. Kotász Antal családja, különösen édesanyja és hazája iránti szeretetből is jelesre vizsgázott. A Honvéd 1957-es illegális túráján őt is megkörnyékezték, Kubala László közvetítésével komoly ajánlatot kapott az FC Barcelonától is, ő mégis hazatért. Játékának elismerése, hogy egyetlen aranylabdás labdarúgónk, Albert Fló­rián is felnézett az általa nagyra tartott Kotász „Öcsire.”

Az ünnepségen Németh Anita Balogh József Mondd, hova lettek című versével idézte fel az eltűnt grundok világát. Az emléktáblát, amelyet a Vasvár VSE sportöltözőjének falán helyeztek el, dr. Kotász Mária, a 37-szeres válogatott labdarúgó lánya, Halmosi Zoltán 11-szeres válogatott labdarúgó, Tóth Balázs és Gál László leplezték le.