Jön Bigyó és Frédy bácsi, a várnak macskája van: vasi kedvencek az állatok világnapján

Szombathely

Görényeket tart Pető Ferenc nyugdíjas bábszínész, aktív bábkészítő. Az elsőt tizenöt évvel ezelőtt kapta karácsonyra a cimborájától, aki látta, miképpen kezdett tombolni a kisállat-kereskedés előtt, hogy neki is ilyen kell, amikor meglátta ezeket a szerinte „meseszép” jószágokat. Csipeszke után Csipiszke érkezett, majd Csibész, Zuluka és Bucika, mindegyiket rendesen eltemették haláluk után, az egyikük picike koporsóját még a közösségi oldalon is láthattuk. Jelenleg egy Bigyó nevű görény él a lakásában: ha otthon van a gazdi, szabad az állatka számára a közlekedés, ha nincs otthon, a háló és a fürdő az övé. A kádat imádja, mellette szokott aludni. Naponta sétálnak pórázzal fél órát a Derkovits lakótelepen, a gyerekek kiabálnak, hogy jön Bigyó és Frédy bácsi!, és mindenki meg akarja simogatni. A gazdi szerint nemcsak végtelenül aranyos, hanem öntudatos, sok szeretetet adó, bújós állatka.

– Zara három hónapos korában került hozzám, az első két hónapban kézből etettem, ma már ötéves – árulta el Szombathely ismert és elismert masszőre, Venczel József. – Csak engem fogad el társának, senki mást nem enged a közelébe. Zara ara papagáj, ez a fajta 45-50 évig is él, így sokáig egymás mellett maradunk. Nagyon egymáshoz nőttünk. Például nagyokat kirándulunk, amikor biciklizünk, ott ül a kormányon. Elég jól beszél: 14- 15 szót tud kimondani. Köszönti például a vendégeket, jelez, ha csörög a telefon. Én soha nem kutyára, vagy macskára vágytam – nagyon hálás állat, jó barát.

Szalafő

Népszerűek a tavasszal Szalafőre kihelyezett peleodúk: nyolc már lakott, tette közzé az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság. Ez azt is jelenti, hogy kezdődhet az alapos őrségi pelemegfigyelés. Körülbelül két méter magasra tették az odúkat, a szakemberek már megtapasztalhatták, hogy a cserjés, erdőszegélyhez közel található odúkat választják szívesen a pelék, így a következő akcióban ennek megfelelően helyeznek majd át néhány pelelakot.

A fa törzsére néző speciális bejárónyílással kialakított odúkat nemcsak a pelék segítése miatt telepítették, hanem azért is, hogy jobban megismerjék helyzetüket az Őrségi Nemzeti Parkban, írták a szakemberek.

Kőszeg

Már a látogatók is keresik Fruzsit, a kőszegi Jurisics-vár macskáját. Nemrég valaki még az irodába is bekopogott, csak azért, hogy megnézhesse a cicát – mondta Pócza Zoltán, az intézmény igazgatója. Fruzsi három éve él a várban, maga választotta a helyet. Egy év után fogadták be „hivatalosan”. Állatorvoshoz vitték, ivartalanították és a Facebookon is közzétették az új lakót. Ekkor jelentkezett a macska gazdája, de Fruzsi ideje nagy részét azóta is inkább a várfalak között tölti. Szívesen alszik az irodákban, a munkatársak etetik, gondját viselik. A vár állatbarát munkahely – tette hozzá az igazgató.

A munkatársak behozhatják kedvenceiket, a kutyával érkező látogatók négylábú társaira is szívesen vigyáznak, míg a gazdi körbenéz, az ebek ugyanis csak a pénztárig mehetnek. Egy feltétel van: mindenkinek tiszteletben kell tartania: Fruzsi van otthon.

Sárvár

A sárvári autóbusz-pályaudvar vendéglátóipari egységének lakója Cica, az ivartalanított kandúr. Gazdája, Kenedli Norbert, a büfé tulajdonosa mesélte el nekünk, hogy Cica pontosan négy éve, néhány hónapos korában surrant be a nyitva hagyott raktárajtón – és azóta sem hagyta el választott gazdáját. Egy évben egyszer azonban két napra mégis eltűnik: a Simon-Júdás-napi vásár idején a levegőben terjengő ínycsiklandó illatok a városba csábítják. A büfés azt is elárulta, hogy Cica bejáratott útvonalain a vacsora idejére mindig hazatalál.

A vendégeknek sincs ellenére a macska jelenléte, sőt: ahogy mondják, megnyugtatja őket. – Egy soproni hölgy kifejezetten Cica miatt jön be hozzám. Nem fogyaszt semmit, de azt mondja, ha itt jár, nem tudja kihagyni a látogatást – mondta a gazdi. Cica barátkozós típus, a buszra várakozók ölébe is rendszeresen beleszottyan egy kis simogatásra.

Nagyrákos

Némethné Baksa Eszti, vagy ahogy ő szereti hallani, Eszti néni a Németh-portáról, az örök parasztasszony, még a közösségi oldalra is mindig kiposztolja, amikor új kisborjú születik a portán.

– Azt az örömöt, ami tegnap is ért, hogy a legelőről bejövet a „Szekfű” tehén ott borjazott meg a réten, csak az érezheti, aki úgy szereti az állatokat, mint a családtagokat. Mert közülünk valók, mert mi neveltük őket – mondja Eszti. – A gazdálkodást elsősorban nem anyagi okok miatt folytatom, hanem mert azt csinálom, amit a szüleim csináltak, és nem hagyom el azt holmi kényelmi okok miatt. Örömet jelent számomra az együttélés a természet ezen formájával. Tehénkék, bocik, macskák, kutyák, kecskék, birkák, mindenféle állat van itt a házkörül, akár Noé bárkájában.