A gyártásdigitalizáció rejtelmeit ismerhették meg Szombathelyen

A gyártásdigitalizációval foglalkozó am-LAB Zanati úti telephelyén szerdán és csütörtökön összesen csaknem félszáz iskolavezető és szaktanár ismerhette meg a legújabb ipari technológiát. Barta Balázs, a projektet lebonyolító Pannon Gazdasági Hálózat ügyvezető igazgatója elmondta, tavaly több száz diák járt náluk, idén azonban ez a fajta edukáció szintet lép. Az ötlet a tanárok és iskolavezetők bevonására dr. Kondora Bálinttól, a Vas Megyei Közgyűlés alelnökétől jött, aki tudta, hogy itt korábban is végeztek pályaorientációs tevékenységet.

– A mindennapi oktatásban nem mindig van arra lehetőség, hogy ilyen magas szintű technológiát testközelből láthassanak a tanárok és diákok, ezért a tankerülettel egyeztetve, első körben megszerveztük a tanárok látogatását, de ezt természetesen a diákok csoportjai követik majd. Ki tudja, talán a jövő tudósai is innen indulnak – fogalmazott az alelnök. És ez valóban könnyen lehet, mivel a tíz-tíz perces bemutatók nagyon meggyőzőek voltak, és sokszor kellett emlékeztetni magunkat, hogy ez nem a jövő technológiája, hanem a jelené.

A szenzorokkal foglalkozó csapat például azt a feladatot kapta egy amerikai cégtől, hogy egy kétmillió forintos fotel lehajtható lábtámlájánál oldják meg, hogy semmi ne szorulhasson alá, tehát se láb, se macska, se gyerek, semmi. Mindezt ráadásul úgy kellett kivitelezni, hogy a fotel vázához nem nyúlhattak, az ugyanis kész konstrukció, és azt is figyelembe kellett venni, hogy két bivaly­erős motor felel a mozgásért. Először ultrahangos megoldással, később lézeres érzékelővel próbálkoztak, és mint kiderült, ez lett a nyerő.

Ha robotokra gondolunk, a legritkább esetben jut eszünkbe egy barátságos robotkar, amelyik komótosan kémcsöveket pakolászik. Pedig ez nagyon is valóságos technológia, amit most a saját szemünkkel is láthattunk, szeme pedig a robotnak is van, miután ugyanis lefényképezi a kémcsövek elhelyezkedését, azt képes ugyanúgy egy másik palettára pakolni, és persze sohasem téved.

Kiderült az is, hogy a kiterjesztett valóság nem csak a videojátékokban létezik. Ma már az ipari termelésben is alkalmaznak olyan szemüveget, amit ha például egy fejlesztőcsapat – a világ különböző pontjain lévő – tagjai felvesznek, a szoba közepén ugyanazt a háromdimenziós modellt látják, vagy ha a szemüvegben ránéz valaki egy gépre, az az összes információt kiírja róla, és akár azt is láthatja, mi a teendője éppen. Megnézhettük, hogyan készül el egy háromdimenziós modell a számítógépen és hogy mit tud egy háromdimenziós nyomtató.

Elhangzott, mindez annyira új technológia, hogy gyakorlatilag irodalma sem nagyon van, rengeteg mindenre a magyar szakembereknek is maguktól kell rájönni, mindez pedig egészen más gondolkodást kíván, ugyanis olyan, hogy lehetetlen, gyakorlatilag nem létezik. A 3D-s nyomtatóba való nyersanyagból hetente új jelenik meg a piacon, ma már akár a fa, vagy a fém tulajdonságait is könnyűszerrel leutánozzák.

A technológiákat bemutató szakemberek azt javasolták a tanároknak, hogy ha a diákok nyitottak a technológiai vívmányokra, akkor a matekra és az angolra „feküdjenek rá”, ahhoz ugyanis, hogy programozni, fejleszteni, kutatni tudjanak, tisztában kell lenniük az alapokkal, ha azok megvannak, bármit elérhetnek majd.