Erdődy asszonyok életútját mutatták be Vépen

Még mindig fehér folt az Erdődy család története a mai magyar történetírásban. Méltatlanul elfelejtett családról van szó, pedig az egyik legrégebbi nemesi, grófi família az övék, erre hívta fel a figyelmet köszöntőjében Dömötör Gábor, a helyi értéktár bizottság elnöke, önkormányzati képviselő. Hozzátette: voltak és vannak azért olyanok, akiknek szenvedélye a család története, a témában jelennek meg tanulmányok, cikkek.

Dr. Kiss Máriát, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár nyugalmazott igazgatóját említette. Ő sokat foglalkozott a családdal, kutatott az ausztriai Monyorókeréken (Eberau), összeállítást készített a családfáról, megírta a cselédiskola történetét (cselédiskolába járhattak és ingyen tanulhattak az Erdődy-uradalomban dolgozók gyerekei).

Dr. Benda Borbála történész is elhivatottan kutatja az Erdődy család történetét. Szombaton este a művelődési házban a karakán, öntörvényű Rákóczi Erzsébetről beszélt, aki 1668-ban férjhez ment gróf Erdődy Ádámhoz, néhány hónap múlva megözvegyült. Két évvel később első férjének unoka­testvérével, gróf Erdődy Györggyel házasodott össze, akivel később csúnyán elmérgesedett a kapcsolata. Erzsébet „határozott, erőslelkű, akara­tos, dacos fejű úrasszony volt, szarvasok, őzek, hiúzok fáradhatatlan lövöldözője”.

Kelbert Krisztina történész, muzeológus a vépi gróf Erdődy család négy hölgytagjának – Draskovits Erzsébet és lányai, Erdődy Ilona és Marietta, valamint gróf Erdődy Ferencné Hunyady Terézia – 20. század első felében végzett jótékonysági, szociális munkájáról beszélt.

A minikonferencián részt vett gróf Erdődy László, akinek a családját anno Pecölbe telepítették. A gróf ’56-ban emigrált, a rendszerváltozás után megvásárolta a pecöli házat, és máig gyakran megfordul a faluban.

A Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium magán­ének szakos tanulói musicaldalokkal színesítették az előadásokat. A rendezvény részeként hét tablóból álló Erdődy-kiállítás nyílt a kisteremben.