Ha elhisszük, hogy áldozatok vagyunk, nem tudunk védekezni

Közterületen olyan kémiai anyagú spray-ket, melyeknek a töltőtömege nem haladja meg a 30 grammot – például gázsprayt vagy gázriasztó fegyvert – használhatunk, utóbbit csak engedéllyel. A krav maga szabályai szerint azonban saját testünk is fegyver, és minden eszköz, ami a kezünk ügyébe kerül, használható. Ha támadás ér minket, két lehetőségünk van: vagy áldozattá válunk, vagy megpróbálunk kikerülni a helyzetből. Nem csak úgy jöhetünk ki belőle nyertesen, ha totálisan legyőzzük, földre visszük a támadót és rendőrt hívunk. Elég, ha olyan sérülést okozunk neki, ami megtorpantja és el tudunk menekülni. Érdemes elébe menni a dolgoknak és nem felhívni magunkra a figyelmet, kerülni a feltűnő ékszerek és óra viselését, a kihívó öltözéket és a drága telefon mutogatását mások előtt.

– Az, hogy áldozattá válsz-e, az ott kezdődik, hogy áldozattípus vagy-e – mutat rá Roland. Ha megjelenésünk magabiztosságot sugároz, kisebb eséllyel ér minket atrocitás. Ahogy Roland mondja: kétlábú ragadozók leselkednek ránk, egy ragadozó pedig nem a „csorda legerősebb tagjára” támad. Ezt egy józan, nem indulatból támadó ember tudja, így a gyengét támadja. Ha nem sugárzunk gyengeséget, nem minket fog megtámadni, hiszen a minél kisebb erőbefektetéstől vár el nagy hasznot. Éppen ezért válnak erőszak áldozatává sokkal gyakrabban a nők, az idősek, és a tinédzserek. Személy ellen irányuló erőszak esetében az egyik leggyakoribb a szexuális jellegű – főleg nőket ért erőszak. Ez szinte soha nem a szexualitásról, sokkal inkább a dominancia és egyéb perverziók kiéléséről szól.

A megelőzés része az is, hogy figyeljük a környezetünket: tudjuk, hogy mi történik körülöttünk. Ha kockázatosnak tűnő élethelyzetet látunk, érdemes kikerülni azt: például, ha a járda egyik felén konfliktus bontakozik ki, nem butaság az utca túloldalára átmenni. – Ezek praktikus dolgok, de ha rutinszerűvé tesszük őket, nem megterhelők – magyarázza az edző, majd hozzáteszi: – Ha már nem tudod kerülni a szituációt, fontos a távolságtartás. Kérdéses helyzetben növeld a távolságot, tedd magad elé a kezedet. Ez segíti a védekezést, de jelzésértéke is van: ha láthatóvá teszed a kézfejed, azzal üzened, hogy nincs fegyvered, nem akarsz balhét, maradjon tőled távol. Másrészt könnyebb onnan védekezni, ellen támadni – magyarázza.

Ha már elkerülhetetlennek tűnik a támadás, három reakciónk lehet: menekülünk, harcolunk vagy lefagyunk. Utóbbi a legrosszabb, szinte biztos, hogy a másik kettővel jobban járunk. Védekezésnél fontos a mentális állapot, hogy akarjunk harcolni. Ha elhisszük, hogy áldozatok vagyunk, nem fogunk tudni semmit csinálni. Legtöbb esetben egy támadónak – ha nem indulatból cselekszik – kész forgatókönyv él a fejében. Célja, hogy megtörje az áldozat akaratát. Onnantól képtelen a védekezésre, nyert ügye van. Megtámadottként a támadó akaratát kell megtörni, hogy azt ne tudja véghez vinni.

Nagy ereje van, ha ellenállást tanúsítunk és visszatámadunk: arcon karmoljuk, sikítunk, ágyékon, térden vagy a combjába rúgunk. Meglepetésként éri majd a reakciónk, megfontolja, hogy jó áldozatot választott-e. A nő egyik legkomolyabb fegyvere a hangja: ha sikít, kiabál, elijesztheti a támadót, hiszen ha benne marad a szituációban, megkockáztatja, hogy meglátják. A helyes reakció azonban nem mindenkinél jön automatikusan.

– Rengeteg olyan tanítványom volt, akinek veszélyhelyzetben gombóc nőtt a torkába: hiába akart reagálni, nem tudott – meséli Roland, aki úgy véli, az emberek fejében a hollywoodi filmeknek köszönhetően hamis kép él az agresszióról. Egy valós erőszak sok esetben 6-8 másodpercig tart és sokkal brutálisabb, mint amit elképzelhet bárki. Egy nő esetében egy hatalmas pofon megtöri az akaratát. Onnantól a támadó azt tesz, amit akar. Cseng a nő füle, meglazulhat a foga, ömlik a szemöldökéből a vér. Ez annyira megzavarhatja, hogy hiába próbál védekezni, megtörik.

Ha sportolni indulunk, jó, ha azt nem egyedül tesszük. Ha azonban mégis egyedül kell, hogy menjünk, érdemes néhány tanácsot megfogadnunk: ha zenét hallgatunk, ne dugjuk be mindkét fülünket, figyeljük a környezetet, pár percenként nézzünk hátra. Ajánlatos nem elhagyatott helyen futni. Utcai támadásnál is érdemes társasághoz csapódni, kivilágított helyre, közintézménybe, boltba menni. Jó fegyver lehet, ha van nálunk táska: pajzsként is funkcionálhat, de nagyot is lehet ütni vele. A telefon lehet a támadás célja, de a védekezés eszköze is, ha úgy csinálunk, mintha kommunikálnánk rajta. A birtokunkban levő eszközök csak és kizárólag akkor hasznosak, ha tudjuk is őket használni. Kétélű fegyver lehet a manikűrolló és a kulcscsomó. Ezekkel megsebezhetjük a támadót, de magunknak is sérülést okozhatunk velük.

Az, hogy képesek vagyunk-e megvédeni magunkat, nagy százalékban mentális állapot kérdése. Ha határozott a fellépésünk, nagy valószínűséggel a támadó kilép a szituációból. Azonban vannak szélsőséges esetek, akiket éppen ez motivál, ám ellenük is megvannak a megfelelő krav maga technikák – hüvelykujjal szembe nyúlás, torokütés, ágyékrúgás, taposás –, melyek olyan szintű fájdalmat okoznak, ami ellehetetleníti a támadót.

Az edzések során Roland olyan tudással szeretné felvértezni a hölgyeket, hogy az erőszakos helyzetet a lehető legkönnyebben le tudják zárni. Ha kimenekülünk a helyzetből, az is lezárás. Minél tovább tart az erőszak, annál kisebb eséllyel tudjuk megvédeni magunkat, csökken az ellenálló képességünk. Rengeteg eszköz és technika áll a rendelkezésünkre, de elengedhetetlen a gyakorlás. Ez nem csak a technikai tudás elsajátítását jelenti, hanem mentális felkészülést is. A kettő együttes jelenlétével lehet eredményes a védekezés.