Így készül a fizenzei csók – Tartalmas ropogtatnivaló az ünnepekre

Az itáliai kereskedővárosból származó csók neve olaszul florentini, csokoládés tallérnak is hívják. Egy rendkívül gazdag aprósüteményt takar, amit nem feltétlenül kell laposra sütni, hanem elkészíthetjük a sokkal szeretnivalóbb és borzasabb csók formában is. A nálunk ismert diós, kókuszos édességeknél sokkal tartalmasabb és keményebb, bizony kell fog a fogyasztásához. A legjobb tea mellé elropogtatni.

A hozzávalók mennyiségét, ahogy ez már a vérbeli háziasszonyoknál lenni szokott, Timiből sem könnyű kihúzni. Az biztos, hogy kell a süteményhez 2 deci tejszín (Timi laktózmentesből készítette), 2,5 deka vaj, 2-3 mandarin darabokra vágott héja 5-6 deka cukorral összekeverve (ez Timinél mindig van otthon, pici üvegekbe rétegezi le cukorral a gyümölcshéjat, de persze vásárolhatunk is kandírozott gyümölcsöt), 8-10 evőkanál liszt vagy rizsliszt, egy evőkanál őrölt fahéj. Ezen kívül „mindenféle jó”, ami a mi esetünkben 4-5 deka mogyoró és maréknyi szeletelt mandula volt, de kerülhet bele bármilyen olajos mag, dió, sőt napraforgómag is. A díszítéshez (vagy bele) mazsola vagy aszaltgyümölcs-darabok.

A sütést azzal kezdjük, hogy a sütőt 175 fokra előmelegítjük. A tejszínt egy mély, tapadásmentes serpenyőben elkezdjük melegíteni, amikor forró, belekeverjük a vajat. Beleolvasztjuk a cukrot a kandírozott gyümölccsel, és amikor a cukor már felolvadt, hozzáadjuk a rizslisztet is. Állandó keverés mellett takaréklángon addig hevítjük, amíg viszonylag kemény masszát kapunk (keverés közben el fog válni az edény aljától). Ekkor vegyítjük hozzá a fahéjat és a magokat, majd sütőpapírral bélelt sütőlapra teáskanállal kis halmokat rakunk, ha borzasan hagyjuk, csók lesz, ha szabályosra lapítjuk, tallér. A tetejét díszíthetjük aszalt gyümölccsel, és 20-25 perc alatt megsütjük. Amikor egy kicsit kihűlt, a sütik talpát mikróban megolvasztott csokoládéba mártjuk. Ebből a masszából körülbelül 30 darab csók lesz.

A finom ropogtatnivalót hűvös helyen, fémdobozban akár hetekig is tárolhatnánk, ha nem lenne ilyen finom. Így nem kérdés, hogy meddig áll el, mert Timinél mindig jön valaki, aki megeszi – ezt tettük mi is: a kollegákkal alig vártuk, hogy megízlelhessük a mámorító firenzei csókot.