Megnyitott a Színháziskola megyénkben

A Lázár Ervin program ingyenes előadó-művészeti pro­dukcióinak látogatásánál előnyben részesülnek azok az intézmények, ahol dolgozik az élmények feldolgozására is felkészült szakember. Legyen pedagógus vagy művelődésszervező, mindkét neveléssel foglalkozó szakma számára módszertani segítséget nyújt a képzés, hogyan vezesse be a gyerekeket (és a felnőtteket) a színházba.

A harmincórás képzés beszámít a továbbképzési kötelezettség teljesítésébe is. Meglátogattuk a kurzust, amelynek neve: Színháziskola, azzal a céllal, hogy aki színházba vagy cirkuszba viszi a gyerekeket, megfelelően elő tudja készíteni az alkalmat, és az előadás után át is tudja beszélni a látottakat a gyerekekkel, értő-befogadó közönséget tudjon nevelni.

Éles Krisztina, az NMI Vas megyei igazgatóságának igazgatója a küldetésükről beszélt, amely a közművelődés eszközrendszerével kíván részt venni a nevelésben, a kultúrájában gazdag nemzet tudatának kialakításában és erősítésében. Amint mondta, ez a képzés egyben híd a pedagógia és a közművelődés között, hogy aktív, cselekvő emberek aktív, cselekvő életet tudjanak generálni.

A résztvevők két alkalommal Vasban, kétszer Budapesten találkoznak, hol előadások, hol műhelyfoglalkozások, hol esti produkciók szolgálnak a felkészítésre, olyan minőségben, hogy az megérintse és beavassa a szakembereket abba a világba, amelyikbe aztán ők vonják majd be az érdekkörükbe tartozókat.

A Színháziskola tegnapi összejövetelének előadója Devecsery László rendező, József Attila-díjas költő és tanár volt, aki egy néhány órás színháztörténeti vázlat után a felkészítés interaktív formáját választotta, a kérdéseire adott sokféle feleletből gyűjtve össze azokat a tartalmakat, amelyekre érdemes odafigyelni.

Mi kell ahhoz, hogy megszülessen a színház? Milyen szempontok alapján választhatunk darabot? Hogyan lehet közel vinni a gyerekeket (és felnőtteket) a műhöz? A válaszokból kiderült: a résztvevők egy része bevonódásra vár, a másik része már jócskán „érintett” színházszerető ember, vagy akár cselekvő módon is belekóstolt már ebbe a világba, műsorokat szerkeszt vagy darabot készít, színkört vagy bábcsoportot vezet.

Gyöngyösi Zsuzsa, a vasvári könyvtár igazgatója azért jött el, mert hasznosnak találta a színház-pedagógiai képzést.

– Az értékgyűjtés miatt folyamatosan kapcsolatban va­gyok a Nemzeti Művelődé­si Intézettel. Rendszeresen szervezünk olvasótábort, és együttműködünk a művelődési házzal, úgy gondolom, az előzetes felkészítésben a könyvtárnak is van szerepe. Szoktunk ajánlót készíteni a színházbérletekhez, remélem, újabb szempontokat kapok, hogyan gondolkodjunk – mondta az igazgatónő.

Borsitsné Pásti Rita, a rábahídvégi művelődési ház vezetője színházrajongó, és szokott kísérni 45 fős csoportokat busszal színházba. Nem titkolt elfogultsággal úgy véli, mindenkinek alapvető igénye, hogy színjátszó legyen vagy színházat nézzen.

– Imádom a színházat – fogalmazott. – Nem véletlen, hogy már a görögök akkora színházakat építettek, hogy minél több ember beférjen. Színjátszó kör is van nálunk, kisebb lélegzetvételű darabokat mutatnak be. Magam is szeretek szerepelni, és szívesen tanítok be gyerekeket és felnőtteket, fél évig, akár egy évig is próbálunk, aztán egyszer-kétszer eljátsszuk a darabot.