Rendhagyó sportnapon nyugdíjasokkal mérkőztek meg a Weöres Sándor Színház színészei

A mintegy tucatnyi művész kissé megilletődve nézelődött az Arborétum Sportcentrumba érkezve, de aztán hamar oldódtak a szokatlan terep miatti gátlások. Dömötör István szervező elmondta: tudatában annak, hogy a színészek „kevesebb” tréninget tudhatnak maguk mögött, mint a rendszeresen tekéző nyugdíjasok, olyan szabályokat vezettek be, amelyek a szerencsének legalább annyi esélyt adnak, mint a gyakorlatnak. A tekében 21-es játékot hirdettek: az volt a cél, hogy legfeljebb öt gurítással minél jobban megközelítse a versenyző a 21-et. A darts csapatbajnokságban pedig minden versenyző páros számú találata a színészek, a páratlan találatok pedig az Aranykorúak pontszámát gyarapította.

Horváth Ákos elárulta: diák­korában bokszolt és kenuzott, és valamennyit bowlingozott is, de még soha életében nem tekézett. Ennek ellenére szűz kezével, az első gurítók közt a viszonylag jó, 17 találatot érte el öt gurításból.

Szabó Tibor kijelentette, hogy nem szeret sakkozni, mert nincs türelme hozzá, nyolcesztendős fia, Bálint azonban már az oviban megtanulta ezt a nehéz sportot és bátran ült le egy olyan ellenféllel, aki bőven a nagypapája lehetett volna.

Megtudtuk: a barátság onnan gyökerezik, hogy Dömötör István fia, Tamás egykor a színház rendezője volt és akkor már tartott egy hasonló baráti találkozót a két közösség. Hogy tegnap a Szín-Arany Kupát ki vitte haza, az lapzártánkkor még nem derült ki, de a végeredményben minden bizonnyal a sportteljesítmény, a szellemi totó és a szerencse is közrejátszott.