Újjáéledhet a legendás szombathelyi Styl?

A Stylt egyetlen szombathelyi­nek sem kell bemutatni, ahogyan egyetlen ruhaipari cégnek sem, a név egyet jelent a szakmában a minőséggel – ez utóbbit már Radics Tibor mondja, aki júniusban lett a gyár ügyvezetője, egyben tulajdonosa hetven százalékban. Vele beszélgettünk az elmúlt öt hónapról és a remélhetőleg sokkal hosszabb jövőről, előtte azonban idézzük fel a három esztendő híján hetvenéves gyár történetének sarokpontjait.

A kezdetek

A Styl elődjét 1952-ben hozta létre 15 kisiparos, majd a hatvanas évek közepén az intenzív gépesítés segítségével a gyár felküzdötte magát a férfi és női felsőkonfekció élvonalába. A Styl által gyártott termékek hamarosan külföldön is megjelentek és nemcsak Európában, de az USA-ban is. 1989-ben Magyarországon az elsők között lett a Stylből részvénytársaság, és két évvel később megtörtént a cég tőzsdei bevezetése is. Az ezt követő évek voltak a legsikeresebbek a cég életében, összesen négy gyár működött Szombathelyen és környékén, a vállalat több mint kétezer munkavállalót foglalkoztatott, úgy tűnt, a diadalmenet örökké

tart.

A hanyatlás

Sajnos azonban csak néhány évig tartott, a lejtmenet a kilencvenes évek közepén a kelet-európai és az ázsiai gyártók megjelenésével kezdődött, amelyek dömpingszerűen árasztották el Európát az olcsó konfekcióval, míg a Styl által gyártott minőség iránt csökkent a kereslet. A teljes összeomlás tíz év múlva következett be: 2004-ben felszámolás indult a Styl ellen, a tőzsdén felfüggesztették a cég részvényeivel való kereskedést.

2015-ben a magyar kormány a szombathelyi önkormányzat közreműködésével kimentette a Styl Ruhagyárat az egy évtizede húzódó felszámolási eljárásból, megőrizve ezzel mintegy 600 dolgozó munkahelyét. A gondok azonban nem oldódtak meg, tavaly a bérek elmaradása miatt a Styl dolgozói tüntetést is szerveztek helyzetük rendezését követelve.

Az újrakezdés

A kétszemélyes felmentősereg idén júniusban érkezett meg: Radics Tibor és fia, ifjabb Radics Tibor a korábbi német tulajdonostól megvásárolta a Styl hetvenszázalékos tulajdonrészét, és elkezdték a cég helyzetének rendezését, azóta a hírek szerint egyszer sem maradtak el a fizetések, sőt jelentős béremelések is történtek, de erről majd később, hiszen az első kézenfekvő kérdés mégiscsak az, miért vesz az ember egy több mint egy évtizede haldokló gyárat. A választ pedig részben a már idézett mondatban kell keresni – a Styl név egyet jelent a szakmában a minőséggel – de persze nem csak erről van szó.

Új tervek

– A Styl gépparkja kiváló, a fő gépek újak, de a régebbi gépek is olyan jól vannak karbantartva, hogy képesek a legjobb minőséget hozni. A konfekcióiparban persze nem lehet mindent gépesíteni és nem is szabad, egy ruhában benne van, és benne is kell, hogy legyen a dolgozó hangulata. Aki jól érzi magát, az egyszerűen szebben varr. Ezért az én feladatom, hogy mindenki a lehető legjobban érezze magát A Styl gyár igazi értékét az emberek adják, azok az összeszokott, fegyelmezett munkavállalók, akik akár húsz-harminc éve itt vannak, de van olyan dolgozónk, aki 52 évvel ezelőtt lépte át először a gyár küszöbét. Azt szeretném, ha ők megbíznának bennem, ezért is törődök velük – hangsúlyozza Radics Tibor, akinek a legutóbbi intézkedései között volt a bérek megemelése, átlagosan tíz százalékkal kaptak többet a dolgozók októberben, mint korábban.

Persze a béremelés nem minden, a családosok iskolakezdési támogatásban részesültek, de szerinte az olyan apró figyelmességek is fontosak, mint amikor az egyik forró nyári napon fagyit kapott minden dolgozó. Hiába jelent azonban a Styl egyet a minőséggel és hiába voltak szakértő kezek a varrógépek mögött, a gyár mégis tönkrement.

Radics Tibor szerint nem véletlenül, az utóbbi időben sajnos hiányzott a szakmai vezetés, kóklerek kezébe került az irányítás, akik nem értettek a szakmához, amit egyébként már abból meg lehet állapítani, ahogyan valaki a ruhához nyúl – mondja. Majd így folytatja:

– Én világéletemben a konfekcióiparban dolgoztam, valószínűleg annak idején az első olyan ember voltam az országban, akinek saját áruháza volt, de voltam résztulajdonosa egy görögországi ruhagyárnak, és később számos ruházati üzletem is volt szerte az országban. Az elmúlt három évtizedben olyan kapcsolatokra tettem szert, ami nélkülözhetetlen a szakmában. Már most annyi megrendelése van a gyárnak, hogy nem győzzük a termelést. Nagy, világhírű divatcégek kérnek tőlünk referenciamunkákat, amit hála a korábban említett szakértelemnek és eszközparknak, mindig százszázalékosan hozunk, így meg is kapjuk a munkát, de mi gyártjuk például a német rendőrség formaruháját is. Korábban a Stylnél azt gyártottak, amit akartak, a határidőket nem tartották, a minőséggel nem törődtek eléggé, ezzel pedig könnyen le lehet rombolni egy márkanevet, az én feladatom, hogy bebizonyítsam a régi-új partnereinknek, a Styl név mit sem kopott az idők folyamán. Radics Tibor ezt a partnerekkel való intenzív tárgyalások mellett a cégen belüli változásoktól is várja.

Amióta átvették az irányítást, egy háromfős jogászcsoport dolgozik azon, hogy a gyár által korábban kötött szerződéseket felülvizsgálják, új lett a könyvelő, és új műszaki igazgató irányítása mellett dolgoznak az emberek.

– Akikből pedig egyébként sajnos kevés van, 27 embert ugyan már felvettem, de kellene még több is, csakhogy ez szakmunka, ahhoz, hogy valaki ebbe beletanuljon, szüksége van a régi dolgozók segítségére, őket azonban a sok megrendelés miatt jelenleg nem tudom kivenni a termelésből.

A Stylnek jelenleg két kiskereskedelmi üzlete van, de pár hónapon belül újabb üzletek nyílnak majd a fővárosban, ahol a Styl portfólióját bővíteni fogják – egyebek között cipővel.

– Azt persze nem mi gyártjuk majd, de az a vásárló, aki betér hozzánk, tetőtől talpig fel tud majd öltözni – mondja az ügyvezető. Radics Tibor szerint a Stylhez így vagy úgy, de minden szombathelyinek köze van, szinte nincs olyan ember, akinek valamelyik rokona ne itt dolgozott volna korábban.

A Styl éppen ezért nagyon fontos része a városnak, az, hogy itt mindig munka legyen, és az emberek meg legyenek becsülve, elengedhetetlen. Ezt a gyárat nem szabad veszni hagyni.