Volt egyszer egy igazgató Celldömölkön

A város legendás igazgatója, dr. Oszkó Zoltán 1929. november 22-én született Szombathelyen, kilencvenedik születésnapja alkalmából arra kértük, meséljen az életéről. Édesapja négyéves korában meghalt, így őt és nővérét édesanyjuk egyedül nevelte. Hatodik osztályos volt, amikor a hosszúperesztegi általános iskolába ellátogatott az egyházmegyei tanfelügyelő, akinek egyből feltűnt a tehetséges gyerek, ezért elintézte, hogy az Országos Magyar Falusi Tehetségmentési Alap terhére felvegyék a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumba, ahonnan később a kőszegi tanítóképzőbe került. Mikor végzett, egy zárt borítékban kapta meg a kinevezését, az állt benne: Rábakethely.

– A Hatvany báró szolgájánál laktam, aki mivel megszokta, hogy a bárónál nem léphetett, sokszor csak csoszogott – idézi fel Zoli bácsi a csaknem hét évtizedes emléket. Katonának már a szentgotthárdi iskolából vitték, ahol aztán rövidesen ezredkönyvtáros lett, majd énekkart, futballcsapatot, színjátszó csoportot szervezett. – Meg is kaptam az ezredparancsnok legmagasabb kitüntetését, lefényképeztek az ezredzászlóval – meséli Zoli bácsi mosolyogva.

A katonaság után Egyházashetyére került, itt egyből osztályfőnök, úttörőcsapat-vezető és kultúrotthon-igazgató lett. Megszervezte a sportkört, és színdarabokat rendezett, színpadra vitte például a János vitézt is. Akkor még nem tudta, de Iluskát későbbi felesége alakította, akit 1955-ben vett el, egy lányuk született. Egy rövid bobai kitérő után kinevezték járási tanulmányi felügyelőnek. Másfél évtized telt el így, amikor úgy érezte, váltani szeretne, és miután a celldömölki leányiskola akkori igazgatója felmondott, átvette a helyét, hogy aztán 25 éven keresztül – 1991-es nyugdíjazásáig – vezesse az iskolát.

– Az volt az elvem, hogy a gyengébbeket támogatni, a tehetségeseket gondozni kell, akkoriban nem volt ritka, hogy egy nyolc tárgyból álló tanulmányi versenyen hét tárgyat mi nyertünk meg – hangsúlyozza. Zoli bácsi igyekezett mindig az elvei szerint élni, nem bánt meg semmit, ha újrakezdhetné, ugyanúgy csinálna mindent most is. Sajnos a hosszú élet átka őt sem kímélte, feleségét és lányát is elveszítette már. Egyedül él, de nincsen egyedül, barátok, rokonok gyakran látogatják, és persze ott van az általa alapított Agg Tinédzserek Baráti Köre is, amely igazán vidám társaság.