Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság újévi gyalogtúrája a hármashatárhoz vezetett

A tíz kilométeres túrára, amely Felsőszölnök értékeinek bemutatását is ígérte, legalább százötvenen regisztráltak előzetesen Kovács Szilárd ökoturisztikai munkatársnál. A startnál, a falu katolikus templománál megjelent rengeteg embert ezért két csoportra osztották, két túravezető vitte fel őket a hegyre. A Magyar Szilárd ökoturisztikai munkatárs vezette csoporthoz csatlakoztunk, aki a növény- és állatvilágról, a klímáról is beszélt. A helyi sajátosságokról megtudtuk: kisparaszti szálaló erdőgazdálkodás volt itt, a gazdák kis belenyúlással kezelték az erdeiket, mindig csak a szükséges fát vették ki. Ezért vegyes korú és szerkezetű állomány alakult ki, és egészen ritka növényfajok is élőhelyre leltek. Például a fenyérgamandor nevű törpecserjének ez az egyetlen hazai előfordulási helye.

A határkőt a trianoni döntés után, 1922-ben állították fel.

1945 után megközelíthetetlen lett, a határt fegyveresen őrizték, az átszökni igyekvő embereket elfogták, utánuk lőttek. Az emlékhelyet először 1989. május 27-én nyitották meg, azóta a turisták kedvelt célpontja. Felsőszölnök felől csak gyalogosan, hegyet mászva lehet megközelíteni. Reggel még dér borította a lankákat, szerencsére később felmelegedett az idő, és napsütésben gyalogolhattunk. A hegy mindössze 231 méter magas, sok hosszat mentünk szinte vízszintesen, de voltak erős kaptatók is, fújtatva pihentek pár percet a túrázók. A meredélyek után jutalom volt megpillantani az emlékkövet, ahol zsíros kenyér és tea várta a résztvevőket. Az esőbeálló padján üldögélők humoros, rövid életű jó híre volt, hogy jön busz. Persze nem jött, így a két csapat szépen együtt lesétált vissza a faluba.