Nem a múló idő, hanem ami marad

2020.01.05. 07:00

Balló László órás könyvében a múlt ketyegése cseng fülünkben

Húsz év hallgatás után pár éve ismét publikálni kezdett, és komoly könyveket tesz le az asztalra Balló László költő, író, helytörténeti kutató. Legutóbb az „órás albummal” keltett érdeklődést.

Merklin Tímea

Az egyházmegyei levéltárban kutatott 2015-ben, amikor arra kapott biztatást, hogy keresse meg dr. Gyurácz Ferencet, aki örülni fog, ha a Vasi Szemlének felajánlja az írásait. Három cikke jelent meg a Hefele-­bútorokról, foglalkozott a város 17–18. századi fejlődésével is. A következő évben, Hefele Menyhért születésének 300. évfordulóján két könyvet jelentetett meg az építészről.

A téma egyik érdekessége, hogy megtalálta Hefele egyetlen hiteles arcmását a Püspöki Palota dísztermének mennyezetén. A szerző kérésére dr. Tóth Gábor antropológus hasonlította össze Hefele fiatalkori ábrázolását a Püspöki Palota mennyezetén található öregkori képével. Így nyert tudományos bizonyítást: a két arc ugyanaz, jellegzetes a kiugró járomcsont, a hegyes áll…

Balló László fő műve az Ezeregy nagy titok, amely tisztázza a fertődi Esterházy-­kastély bővítésének szerzőségét, nyolc évet dolgozott rajta. Áttanulmányozta az összes korabeli (1760-as évek) dokumentumot, a német nyelvűeket is. Sok oldalról alá tudja támasztani, hogy az is Hefele nevéhez fűződik, ha valaki ismeri a stíluselemeit, könnyű felismerni, hogy ugyanazokat az ékítményeket használja a bútorokon, mint a homlokzatokon. A szerző a legújabban megjelent órás albumon három évig dolgozott, a Szülőföld Kiadó gondozta Értékes óráink – Európai órakincsek gyűjteményeinkben címmel. Az első negyven oldal az az anyag, amit két éve a Vasi Szemlében publikált három részben.

Balló László: „Az óraházak esztétikája érdekel”
Fotó: Cseh Gábor

– Diákkoromban ismerkedtem meg Boltizár Endrével, aki nagy tudású műgyűjtő volt Szombathelyen. Szerette az órákat, innen indult az én érdeklődésem – meséli Balló László. – Ő az órakultusz egyik megkerülhetetlen alakja, a legfelkészültebb iparművészeti szakértő volt amellett, hogy gyűjtötte az antik órákat. A helyi óratisztelet történetéből kiemelkedik dr. Horváth Tibor Antal premontrei kanonok, pap-tanár, kutató régész, a híres szombathelyi óra-, érem- és játékkártya-gyűjtemény megalapozója, és dr. Smidt Lajos, a város legsikeresebb műgyűjtője. Magyarországon nincs óramúzeum, de a Smidt Múzeum a maga száz órájával betölti ezt a hiányt.

A reprezentatív album felidézi az 1912-es nagy műtörténeti kiállítást a Vasvármegyei Múzeumban, ahol 39, és az 1934-es hasonló kaliberű tárlatot, ahol 59 óra szerepelt. (Óratörténeti szempontból 1982-ben volt a harmadik jelentős kiállítás a Savaria Múzeumban.) A második tárlat idején volt az órák fénykora Szombathelyen, dr. Horváth Tibor Antal átfogó cikke a következő évben, 1935-ben jelent meg a Vasi Szemlében. Ő az óramesterek közül tizenkilencet nevesített. Ezekhez még ugyanennyit tudott gyűjteni Balló László, így 44 mesterrel bővíti az óratörténetet.

– Az óraházak esztétikája érdekel, amely alapján évtizedes pontossággal meg lehet határozni, mikor készült az óra. Igyekeztem igényes szövegeket létrehozni a Vas megyei órák rendszerezése során – summázza munkáját a szerző, aki valóban izgalmas mondatokat szerkeszt, például így fogalmaz: „Gondatlanságból elkövetett dekorációs bakik egymás hegyén-hátán a gyönyörű, bécsi stílusú korai empire asztali óra oromzatán…”

A leírások nem lengenek ki sem az idő misztikája, sem az óraszerkezetek csodálata irányába. Az óraszekrények mint a „bútorköltészet” remekei jelennek meg; ezek stilisztikai megoldásainak színes képekkel illusztrált vizsgálata az olvasó számára beavatást jelent. Mintha egy virtuális kiállításon járnánk: a „könyv-múzeum” egy helyre gyűjti a valóságban nem közös térben álló, legfontosabb vasi antik órákat.

Az album képes része bemutatja a Vas megyei közgyűjtemények és néhány magángyűjtő óráit. Láthatjuk a Savaria, a Smidt Múzeum, a körmendi, a sárvári, kőszegi és a szombathelyi egyházmegyei múzeum óráit, a képhez leírás társul a mester nevével, az órakészítés idejével, az óra méreteivel. Nyolc szombathelyi és hat vidéki magángyűjteménybe tekinthetünk be. A legtöbb műgyűjtő nem járult hozzá a neve közléséhez, mert féltik a kincseiket, komoly értékek vannak náluk.

Balló László két újabb könyvön dolgozik. Az egyikben régi hölgyeket ábrázoló képeslapokhoz írt szerelmes verseket közöl, a másikban Szombathely „neves házait”, amiket végigfényképezett. A közemlékezet már csak néhányat őriz – például az Eölbey-házat, a Legát-házat mindenki tudja –, ezért jó leírni az utókornak, hogy mik voltak itt valaha. Sokan ismerik a „pávás házat” is (Király utca 11.), ahol az író egy madám segítségével született: a második emeleti erkély fölött kőfaragott pávatollak rendeződnek ívbe.

A múltkutatás az értékőrzés egyik formája, ahogy a tiszta, emberi érzések kifejezése is. Költőként a régi nőkhöz szóló archaikus szerelmesvers-ciklusban így szól: „Ezért tehát a kis poéta / ámul, csak ámul szótlanul: / elragadta e nagy csoda, // Boldog vagyok, hogy itt lehettem… / füzetkéjének hátlapjára / végül csak ennyit ír oda.”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában