2020.01.13. 13:00
Mi köze az erdei fülesbagolynak a keresztes viperához?
Az erdei fülesbaglyot választotta egy tavalyi internetes szavazáson a lakosság az idei év madarának, az év hüllője pedig a keresztes vipera lett.
Dankovics Róbert egy fekete keresztes viperát mutat
Fotó: Unger Tamás
Az év madara címmel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a különböző fajok vagy madárcsoportok és azok élőhelyeinek védelmére szeretné felhívni a társadalom figyelmét. A négy évtizede futó programban a lakosság tavaly három fajra szavazhatott: az erdei fülesbagoly mellett a füleskuvikra és az uráli bagolyra.
A szavazáson győztes erdei fülesbagoly Magyarország legismertebb és lakott területeken is leggyakoribb bagolyfaja.
Közepes termetű, álcázó mintás tollazatú, hosszú tollfülű bagoly. Európában, Ázsiában, Északnyugat-Afrikában és Észak-Amerikában egyaránt költ. Magyarország leggyakoribb bagolyfaja – mondta el Ottó Erzsébet, az Őrségi Nemzeti Park madárgondozója.
Ragadozó életmódot folytató faj, fő táplálékát kis rágcsálók képezik. Őszönként hatalmas, települési szinten akár több százas csapatokban jelenik meg a falvak, városok fáin, hogy itt áttelelve, éjszakánként innen kijárva vadásszanak. Emberkövető viselkedése miatt az elektromos szabadvezeték-hálózaton az áramütés számos madár pusztulását okozza minden évben, gyakran szenvednek balesetet az autó- és vonatforgalom miatt is. A hazai állomány jelenleg nem veszélyeztetett, de odafigyelést igényel.
Ottó Erzsébet elmondta, az erdei fülesbagoly-fiókák még azelőtt elhagyják a fészket, mielőtt röpképessé válnának. Ilyenkor közeli bokrokon, fákon várják a sötétedést, amikor hanggal jeleznek szüleiknek, akik így továbbra is etetik őket. Emiatt sok jó szándékú ember ha napközben meglátja a még pelyhes állatokat, beviszi azokat a madárvédőkhöz, pedig erre nem lenne szükség. Ha nincs rajtuk sérülés, csak tegyük vissza az állatokat a fára, ha leestek.
Az MME közleménye szerint az év hüllője a keresztes vipera lett.
Nem nő nagyra, egy 60-70 centiméteres példány már hosszúnak számít. A hímek alapszíne szürke vagy hamvasszürke, fekete cikk-cakk mintázattal, de előfordulnak sárgás vagy éppen vöröses árnyalatú példányok is. A nőstények barnásak, s a hátszalagjuk is barna. Itthon azonban előfordulnak koromfekete példányai is, a sík- és dombvidéki vizes élőhelyek közelében, Somogyban, Zalában és a Beregben. Van, hogy az egész kígyó éjfekete, vörös szemekkel. Pupillájuk nappali fényben függőlegesen hasított, ez Magyarországon egyértelműen megkülönbözteti őket a siklóktól. Hazánkban csak szigetszerűen fordul elő, megyénkben nem találni a fajt – tudtuk meg Dankovics Róbert herpetológustól.
A jövőben sem várható a megjelenése, hiszen a párás, hűvösebb éghajlatot kedveli, a felmelegedés csak tovább ront a hazai életkörülményein. A keresztes vipera ragadozó. Zsákmányát elsősorban kisemlősök képezik, de fogyaszt békákat, gyíkokat és madarakat is. Általában lesben várja meg áldozatát, és villámgyorsan lecsap rá. A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad emberre. Leggyakrabban sokkal azelőtt elmenekül, hogy az ember észrevenné.
Ahhoz, hogy összetűzésbe kerülhessünk vele, nekünk kell közel menni. Csak néhány tíz centis közelségen belül számíthatunk a kígyómarásra. A keresztes viperát itthon és Európa más részein is elsősorban az élőhelyeinek eltűnése veszélyezteti. Emellett a klímaváltozás is veszélyt jelent a fajra, amely Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint.
A marások többsége riasztó jellegű, amikor az állat nem fecskendez mérget a támadójába. Tényleges mérgezés legtöbbször az állat kézbevétele esetén következik be. A keresztes vipera mérge alapvetően a keringést gátló és véralvasztó hatású vérméreg, vérömlenyt okozó és izomműködést gátló aktivitással. A méregben a véralvadásra ható anyagok dominálnak, a vér alakos elemeit és a vérerek belső falát roncsolja, melynek következtében véralvadási zavarok, súlyos esetekben keringési sokk áll be.
Magyarországon a viperamarás nagyon ritka, az elmúlt 60 évben mindössze két halálos keresztesvipera-marás történt. Az egyik áldozat egy mérges kígyókkal foglalkozó terrarista volt. A keresztes vipera közeli rokona a rákosi vipera, a másik, Magyarországon őshonos mérges kígyó. Ennek mérge azonban sokkal gyengébb, mint az idén év hüllőjének megválasztotté.