Dvorák művét Káli Gábor már kilencévesen vezényelte otthon, hurkapálcával

Amint a karmestertől megtudtuk, Szombathelyhez komoly zenei kapcsolat fűzi, mivel a Nemzetközi Bartók Szeminárium nyári kurzusain vett részt korábban, Peskó Zoltánnál és Eötvös Péternél tanult, akkor ismerkedett meg a szombathelyi zenekarral. Akkor még zeneakadémiára járt, amit azonban nem itt fejezett be, hanem Berlinben. A diploma megszerzése után Münchenben kezdett dolgozni különböző operaházakban, és ott él tizenöt éve, de jól ismeri Madaras Gergőt, aki vezető karmesterként a Savaria zenekarnál dolgozik. A pénteki koncert műsorát Káli Gábor javasolta, így a szólistát is, akit csak felvételekről látott, de nagyra értékeli a muzsikáját, és akinek a repertoárján volt Mendelssohn e-moll hegedűversenye, ami jól passzolt az általa tervezett darabokhoz.

– Dvorák 9. (e-moll) szimfóniája az első darab volt, amit kilencévesen megtanultam. Nagyon korán rátaláltam arra, hogy „vezénylés”. A szüleim mindig vittek koncertekre, ez annyira megtetszett, hogy otthon is ezt hallgattam, ezerszer, lemezjátszóról, és kipróbáltam, hogy milyen vezényelni hurkapálcával, és ez örömmel töltött el. Ez volt az első partitúrám. Életem egyik legfontosabb műve, mert pont ezzel debütáltam a Salzburgi Ünnepi Játékokon is, a Bécsi Rádiózenekart dirigáltam. A kottanyitástól Salzburgig huszonhét év telt el, szép keretet adott az addigi életemnek – mesélte Káli Gábor a keddi próba után. – Dvorák zenéje jellegzetesen mély érzelmű közép-európai, cseh zene, és van szláv vér bennem is anyai ágon. Ez a hangzás, ez a lelki tartalom, amit a zeneszerző leír, a teljes lényemet ragadja magával. Sajátomnak érzem, „megadja magát nekem”. A darab Amerikában született, ahol Dvorák nem volt otthon, honvágya volt egy ismeretlen világban, ahova nagy kínok árán jutott, végig beteg volt. Az indián zenéből nyert új színeket, amiket előtte Európában semmilyen darabban nem találunk meg.

Mozart Idomeneo nyitányát és balettzenéjét azért választotta Káli Gábor, mert nagyon tiszta, világos struktúrái hasonlóak Dvorákéhoz. A ba­lettzene különleges, első osztályú, összefüggő tánczene tíz percben, könnyedségével különlegességet hoz a koncertműsorba. Mendelssohn hegedűversenyét csütörtökön kezdik próbálni, akkor érkezik Giovanni Guzzo, aki nemcsak szólista, de kiváló kamaramuzsikus és jelentős produkciók koncertmestere is Európában.

Káli Gábor és Guzzo nem ismerik egymást – de ismeri a „hegedűhangját” –, ezért először leülnek majd átbeszélni a koncertet. Ahogy a karmester mondja, ilyenkor bármi lehet téma, lehet, hogy a partitúra nincs is jelen, a két ember „egymásra hangolódása” fontos, mert ez alapján a karmester egy olyan hangzást alakít ki a zenekarral, hogy „leterítse a vörös szőnyeget, amin a szólista végig tud menni”.