Kapcsolatukról vallottak: Halmosi Péter és párja, Eszter – Szabó Tibor és Bálint Éva

Sport és összecsiszolódás

A Szombathelyi Haladás korábbi labdarúgója, a profi futballtól január elején visszavonult Halmosi Péter és felesége, Eszter immáron 16 esztendeje házasok. A 35-szörös válogatott futballista pályafutása során külföldön szerepelt Ausztriában és Angliában is. Márpedig légiósként nem egyszerű egy család élete – Halmosiéké az volt.

– Március 4-én lesz húsz éve, hogy megismertem a páromat, Esztit, és június 5-én lesz 16 esztendeje, hogy házasok vagyunk – mondta Halmosi Péter. – Mint minden házasságban, kapcsolatban, nálunk is voltak hullámvölgyek, holtpontok – szerintem hazudik, aki tagadja, hogy náluk minden szép és jó. Ám ha egy pár ezeken túl van, csak erősebbé válik a kapcsolatuk.

Azt mondják, a hetedik év a vízválasztó, ami ugye nálunk már régen letelt. Mivel Angliáb an és Ausztriában is légióskodtam, többször is költöznünk kellett – akadt, hogy egy városban öt lakásban is éltünk. Kisgyerekkel ez cseppet sem volt egyszerű feladat. Szombathely, Graz, Debrecen, Plymouth, Hull – összesen öt városban laktam pályafutásom során. Nem volt egyszerű, hiszen külföldön még nehezebb egy pár élete, egymásra vannak utalva, nem tudnak a szülők, testvérek, barátok segíteni.

De mindenhol megoldottuk a gondjainkat, problémáinkat, a hosszú évek folyamán összecsiszolódtunk. Ami a Valentin-napokat illeti, mi mindig megtartjuk, ilyenkor minden évben kettesben, a gyerekeink, Dézi és Medox nélkül megünnepeljük. Szerintem ez egy nő számára sokkal fontosabb, mint egy férfi nak. Nem azt mondom, hogy egy férfi t hidegen hagy, de másképp viszonyul hozzá, mint egy nő. Viszont szerintem nem kell ahhoz Valentin-nap, hogy a szürke hétköznapokon megajándékozzuk párunkat valamivel, például egy csokor virággal. De tény, ha egyszer elfelejtenék ezen a napon ajándékot venni, azt életem végéig felhánytorgatná Eszti… Ilyenkor hosszú évek óta vagy egy sárvári, vagy egy bükfürdői hotelbe vonulunk el két vagy három napra, és ott ünneplünk. Volt úgy, hogy éppen bajnoki meccsem volt, de akkor sem hagytuk ki, csak éppen egy héttel előtte vagy utána utaztunk el. Idén három éjszakára Olaszországba, Velencébe jöttünk, pénteken mentünk, hétfőn jövünk.

Velence alapból gyönyörű, ráadásul ilyenkor a Valentin-nap miatt szépen feldíszítik a várost. De ez nem arról szól elsősorban, hogy puccos helyen legyünk, sokkal inkább, hogy együtt legyünk.

A színészházaspárnál a bizalom az alap

Bálint Éva és Szabó Tibor tizenöt esztendeje találtak egymásra: bár évekkel korábban már ismerték egymást, végül a színház hozta össze őket. A Weöres Sándor Színháznak mindketten az alapítás óta tagjai. De a szerelem Erdélyben kezdődött.

– Molnár Ferenc Üvegcipőjében én játszottam Sipos urat, Éva pedig a szolgálólányt, aki beleszerelmesedett a ház urába, ezzel a darabbal kezdődött minden – emlékezett vissza Tibor. – A kapcsolatunk elején, mivel jóval idősebb vagyok, mint Éva, azon gondolkodtam, valószínűleg nekem a Jóisten azt rendelte, hogy agglegény maradjak. A negyvenötön túl voltam már, s kezdtem beletörődni, hogy ez így marad – és ekkor jött Éva. Fel is tettem a kérdést még az elején, hogy gondolkodjunk-e közös jövőben, ő pedig rávágta: mit kell azon gondolkodni, az a lényeg, hogy most jól vagyunk, aztán majd lesz valami. Azóta eltelt 15 év, született két gyermekünk, kilenc éve házasok vagyunk – tette hozzá. Szombathely több okból fontos számukra.

– Eldöntöttük egyik reggel, hogy polgári szertartásunk lesz itt, Szombathelyen, és még a pizsamámban voltam – mondta Éva, aki akkor arra is rájött, hogy nem is volt eljegyzés. Tibor (Tibke) azonnal megkérte a kezét. Ahogy az eljegyzés, a házasságkötés sem volt mindennapi. – Úgy házasodtunk össze, hogy a gyűrűt kölcsönbe kaptuk egy barátunktól, akinek ékszerüzlete volt a városban, hogy összeadhassanak minket.

Végül annyira megtetszett az ékszer, hogy részletre megvásároltuk – mesélték. A polgári esküvőt Szombathelyen, az egyházit Éva szülőfalujában, az erdélyi Gyergyótekerő patakon tartották – együtt Bálint fiuk keresztelőjével.

– Ad egy pluszt, hogy kimondhatom, ő a férjem – mondta Éva, aki korábban nem is akart férjhez menni, a házasságról pedig úgy gondolkodott, hogy „az csak egy papír”. A házasságuk titkát pedig így fogalmazta meg: – Mindennek az alapja a bizalom. A gyerekeket – Dorkát és Bálintot – is arra tanítjuk, hogy bármi van, ha nem sikerül valami, ha úgy érzik, hogy rosszat tesznek, bátran mondjanak el mindent. Szerintem ez van a házasságon belül is, a bizalom az alapja mindennek.