Frontvonalban – A gyógyszerészek nem pihenhetnek

Rengeteg a munka, folyton sor áll a patika előtt, nehezebb nyomás alatt dolgozni – tudjuk meg tőle.

– A készletek pótlása sem egyszerű, mert a nagykereskedők is le vannak terhelve. Van, aki a szokásos gyógyszereit hónapokra előre akarja megvásárolni, mások láz- és fájdalomcsillapítóból, vitaminokból tankolnak, mert félnek, hogy később nem lesz. A nagykereknél a dobozszám korlátozott, hiába rendelnek ötezer doboz gyógyszert, abból csak ezer érkezik meg. Az átlagos napi kétszáz emberes forgalom megháromszorozódott. Az elmúlt hét végére kezdett csillapodni a vásárlási láz.

– A vevők általában fegyelmezettek, egy-két embert kellett rendre utasítani, mert agresszíven léptek fel. A patikában is megy a politizálás, vannak okoskodók, mindent jobban tudók. Volt olyan férfi, aki miatt majdnem rendőrt kellett hívni – mondja a szakgyógyszerész. Egyelőre nem visel maszkot munka közben, de a mellette dolgozó 63 éves édesanyja igen.

A vasvári patika családi vállalkozásban működik, Gergely 37 éves testvére is szakgyógyszerész, mint a már elhunyt édesapjuk volt, az ő munkáját viszik tovább.

– Furcsa lenne, ha én maszkot viselnék, de nem tudok adni a bácsinak, aki venni akar. A munkatársaim a mentő barátainktól kaptak. Ha muszáj, felteszem. A nagykerben is hiánycikk, el sem küldöm a megrendelést.

Szabó Gergely 34 éves, otthon két és fél éves kisfia várja és a várandós felesége, aki egy-két héten belül szülni fog. Azt mondja, nem fél, inkább tart tőle, hogy megbetegszik, és továbbadja a vírust.

– Nem tudok, mit csinálni, ez a munkám. Azzal védem a családtagjaimat, hogy ha hazamegyek, ledobom a ruhámat, rögtön a mosógépbe rakom, kezet mosok. Ha nagyobb baj lesz, én is teszek maszkot, de egyelőre nem prüszkölnek a patikában.

A gyógyszertárban csak zárás után van idő elkészíteni a kúpokat, kenőcsöket. Gergely addig dolgozik, ameddig kell, azt mondja, etikai kérdés, hogy nem mond nemet senkinek.