Miért nem vesszük komolyabban, Szombathely? – Tettünk egy kört a városban, tanulságos volt

A közösségi médiát böngészve rengeteg olyan képet látni, ahol az Olaszországban élők valamilyen felirattal a kezükben adnak jó tanácsot a többi országnak, hogy ne vegyék félvállról a veszélyhelyzetet. Ők nem vették komolyan, és utólag már nagyon bánják. Ahogy arról beszámoltunk, hétfőn dr. Nemény András komoly intézkedéseket vezetett be Szombathelyen. Többek között az is köztük volt, hogy a vendéglátóegységek délután 15 óráig lehetnek nyitva, a játszótereket pedig lezárták. A jelmondat: fél védekezés nincs, egész van. Azóta olvasóink folyamatosan beszámolnak arról, hogy az emberek nem igazán veszik komolyan a maradj otthon-elvet, ezért maszkkal és fertőtlenítőszerekkel felvértezve útnak indultunk, hogy körbe nézzünk a városban.

Egyáltalán nem a pánikkeltés a célunk, csupán tapasztalni akartuk az intézkedések utáni állapotot. Ami már indulás után hamar feltűnik, hogy az iskolák körüli forgalmat leszámítva nem lett kevesebb autó az utakon. Hosszú percekig nem tudtunk kikanyarodni a Szily János utcából a Kiskar utcára. A Fő tér kedden késő délután szinte teljesen kihalt volt, már csak egy szél fújta ördögszekér kellett volna a tökéletes westernfilm kompozícióhoz. Ezzel ellentétben szerdán a déli órákban azért jóval nagyobb volt az élet. Ugyan az igaz, hogy nem sétálgattak annyian, mint tavaly ilyenkor, de ez valószínűleg inkább a sok zárva maradt üzletnek köszönhető. Néhány vendéglátóegység azonban nyitva volt, ahol ültek is szép számmal emberek.

A gyönyörű tavaszi időben több babakocsis hölgy is sétált, de ottjártunkkor biciklivel is sokan haladtak el. Az idősebb generáció a felhívás ellenére úgy érezte, hogy egy fagylalttal a kezében napfürdőzik egyet a padokon, pedig nekik kell a legjobban odafigyelniük egészségük megóvására. Talán az időjárás is segítene azzal, ha elromlana, az talán némileg visszatartó erő lenne az embereknek. A Kossuth Lajos utcában lévő posta előtti járdán öten várakoztak, de a közelben lévő banknál is viszonylag nagy volt a sürgés-forgás.

A Stromfeld-lakótelepen található gyógyszertár előtt tíz-tizenöten biztos álltak sorban, mikor arra jártunk. A fiatalok éppen a közelben található fitneszparkhoz igyekeztek biciklivel, ám amikor látták, hogy le van zárva, így ketten tovább is mentek. Ketten azonban a körbekerítés ellenére elkezdték csinálni a gyakorlatokat, mintha csak dísznek lett volna ott a sárga-fekete figyelmeztető szalag.

Az Oladi városrészt is megnéztük, főként a posta és a két szupermarket háromszögét. A déli órákban ugyan nem teltek meg zsúfolásig a parkolók, de azért szép számmal érkeztek vásárlók, viszont mindössze csak néhányan arcmaszkban. A postán csak páran álltak sorban, a dohányboltok előtt viszont kisebb csoportokban beszélgettek, időztek a jobbára középkorú férfiak. Sok volt a sétálgató, járókelő, de nem csak azok, akik kutyát sétáltattak. Az egy viszonylag speciális helyzet, hiszen az állatnak a vírushelyzettől függetlenül vannak szükségletei. A parkok, játszóterek viszont üresen álltak Oladon is, valamint a Derkovits -, és Joskar-Ola lakótelepen is, ami a jelenlegi helyzetet tekintve pozitívum.

A vásárlási láz ugyan csillapodott, de azért még mindig tart. Kedden késő délután tele voltak a hipermarketek parkolói, ez a szerda déli órákra mérséklődött. Megfelelő mennyiségű áru volt az élelmiszerboltokban, tehát pánikolni felesleges.

Ami szembetűnő, hogy iskolás gyerekeket nem igazán lehetett látni az utcákon, boltokban pedig az oktatás szüneteltetésével idejük lenne rá, de mégsem teszik. A középkorúak voltak túlnyomó többségben, és sajnos sok helyen látni időseket is a városban, akiknek a védelmére vezették be a szigorú intézkedéseket. Ez azért is nehéz megérteni, hiszen az önkormányzat a segítségükre megszervezte, hogy házhoz viszik a gyógyszert, és a vásárlást is elintézik helyettük, akinek nincs segítségük. Összességében elmondható, hogy nem sok különbség van egy korábbi, átlagos hétköznap és az intézkedések utáni helyzet között.