2020.03.10. 20:14
Olaszországban élő magyarokat kérdeztünk, hogyan élik meg az egyre szigorúbb óvintézkedéseket
Közös bennük, hogy egyikük sem kényszerként éli meg a megszorításokat, inkább annak tudatában, hogy az országnak áldozatot kell hoznia azért, hogy a járványt megfékezze.
A diákok online kapják a tananyagot
Fotó: VN/Kovács Erika
Bandler Bertold Emilia Romagna tartományban, Castell’Arquato városkában a vendéglátásban dolgozik, illetve csak dolgozna, mert a vendéglátóhelyek csak 18 óráig tarthatnak nyitva, és ő inkább az esti műszakba szokott járni. Különben sem lenne vendég, félnek az olaszok, és hétfőtől már a miniszterelnök is kihirdette, hogy csak vásárlás vagy orvosi vizit céljából hagyják el otthonukat az emberek. Üresek az utcák, mint egy rossz vasárnapon – fogalmaz Bertold –, vannak pontok, ahol rendőrök strázsálnak, és megállítják a járókelőket. Bizonyos gyárak azért működnek, és az üzletekben is van elég áru, de az iskolák, a sportlétesítmények, a mozik és a színházak mind be vannak zárva.
– A legfőbb üzenet, ami folyamatosan hangzik a médiumokból, hogy gyakran mossunk kezet, ne puszilkodjunk, és ha mégis nyilvános helyre kell mennünk, tartsunk egy méter távolságot. Egész nap itthon ülünk, és nézzük a tévét – állítólag erre az időszakra nem kell majd gázszámlát fizetnünk, de ebben még nem vagyunk biztosak, mint ahogy abban sem, hogy a járvány miatti távollét a munkából fizetett szabadságnak minősül majd.
Fotó: VN/Kovács Erika
A Garda-tó közelében, Lombardia tartományban él férjével és fiával Kovács Erika. Ez nem a legveszélyesebb zóna, mindössze húsz koronavírusos esetről tudnak, kórházban senkit nem ápolnak. Erika azt mondja, az élet nem állt meg, az emberek bejárnak dolgozni, s közlekednek a buszok és a vonatok is. A tömegmegmozdulásokat viszont betiltották, a plázák nem, csak a szupermarketek tartanak nyitva. A lakosság számít rá, hogy még ennél szigorúbb korlátozások is lesznek, a vírust meg kell állítani.
Erikának szerencséje van, tud dolgozni otthonról, és vásárolni egyébként is csak egy héten egyszer szokott. Tizenhét éves fia harmadik hete online kapja a feladatokat az iskolából, ennek alapján önállóan kell haladnia a tananyaggal. Sokat néznek kvízműsorokat a televízióban, és szembetűnő, hogy már a stúdióban sincs taps, eltűnt a közönség.
Firenze környékén, egy kisebb településen él, és idegenvezetőként tevékenykedik Tihanyi Kinga. Úgy fogalmaz: nem vagyunk börtönben, átmehetnénk Rómába, ha akarnánk. A legtöbb ember azonban felelősen gondolkodik, és tudomásul veszi, hogy be kell tartani a korlátozásokat, például nem megy be a munkahelyére, ha egy kicsit is rosszul érzi magát. Az élelmiszerüzletben is úgy vásárolnak, hogy a kapun kívül, tisztes távolságban egymás mögött állnak be a sorba, majd ugyanezt teszik bent, a pénztárnál is.
A turizmus tekintetében már eddig 7 milliárdos veszteségről beszélnek. Van utazási iroda, amely tönkrement, miután elmaradt az összes iskolai kirándulás, és alig vegetálnak az idegenforgalom olyan háttérszolgáltatói, mint a mosodák.
– A turisták már februárban kezdtek elmaradozni – mondja Kinga. Úgy tudja, már vannak állami elképzelések arra, hogy hogyan segítsenek azoknak a tömegeknek, akiknek megélhetése a turizmustól függ.
