Összefogás kell, hogy működjön az online tanítás – Vasi családokat kérdeztünk az új helyzetről

Egyre valószínűbb, hogy hetekre, akár hónapokra otthon tart gyereket, felnőttet a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet. Családok mindennapjaiba pillantottunk be, akik egy hete gyakorolják „új életüket”, az online tanulást programokkal, alkalmazások­kal, különböző ingyenes platformokkal ismerkedve, digitális eszközöket használva. Az első napok tapasztalatairól édesanyák beszéltek, akik pótpedagógussá is váltak azáltal, hogy a tanárok fizikailag nincsenek egy térben a diákjaikkal.

Tóth Nóra és férje Körmenden él két gyermekükkel: 15 éves fiuk, Gergő a szombathelyi Gépipariból, lányuk, a 11 éves Bogi a Kölcsey Utcai Általános Iskolából kapja a leckét. A tantermen kívüli oktatással eddig semmilyen problémájuk nem volt, bár a szülők segítségére is szükség van. A KRÉTA alkalmazásban és Facebook-­csoporton keresztül érkeznek a gyerekek feladatai. Édesanyjuk szerint lelkiismeretesek: Bogi, amíg nem végez, nem kel fel a laptop elől, délután pedig jönnek a készségtárgyak: rajzol vagy éppen a testnevelés-fel­adatot teljesíti. Szerencsére van udvaruk, oda ki tudnak menni, de gyakorlatilag megszűnt a társasági életük, mindenki csak a Facebookon tart kapcsolatot. A gyerekek könnyen alkalmazkodtak, elfogadták a helyzetet, igaz, egész nap foglalkoztatni kell őket – ehhez sok segédanyagot kapnak a tanároktól, mesélte Nóra.

Az állami szférában dolgozik a megkérdezett másik, szombathelyi édesanya. Távmunkára nincs lehetősége – szabadsága, esetleg táppénz terhére kell megoldania az előttük álló heteket, akár hónapokat a két kisgyermekével. Nagycsoportos óvodás kisfiával és első osztályos kislányával vágott neki a múlt hétnek, komoly napirendet kidolgozva. Már hétvégén átgondolták, ha a férje reggel dolgozni megy, onnantól kezdve délutánig a két gyermek anya felügyelete alatt tanul, játszik majd – nagy szükség volt az időbeosztásra.

A reggeli felkelést a szokásoshoz képest kicsit kitolták, fél 8 körül kezdődik a nap. Amint megérkezik az első feladat a tanító nénitől a Google Classroomban, azt nekiállnak megoldani. Itt jegyzi meg az anyuka, minden elismerése a tanító nénié: minden reggel 8-ra megérkeznek a feladatok – színes, kötelező és játékos is van köztük. A napból két és fél, három órát a laptop előtt töltenek, de délutánra is jut feladat bőven – rajz, festés –, gyakorlatilag az egész nap rövidebb szünetekkel a tanulás jegyében telik.

Óvodás kisfiuk logopédiai fejlesztést kap a pedagógiai szakszolgálattól, de mivel a logopédiai ellátást felfüggesztették az intézményekben (nem végezhető olyan tevékenység, amely szakszolgálati dolgozó és a tanulók közötti személyes találkozást igényel), az óvodától kapott segédanyagból gyakorolnak és végeznek fejlesztő feladatokat. Nem könnyű két gyereket koordinálni, mellette az idős szülőket segíteni, a bevásárlást intézni, közétkeztetés hiányában mindennap főzni és fokozottan figyelni a higiéniára – meséli az édesanya.

Egy csepp panasz sincs a hangjában, de tény, hogy most egy személyben szakács, óvodapedagógus, gondozó, logopédus, fejlesztő pedagógus, 1. osztályos tanító néni, angoltanár, testnevelő, konyhai kisegítő, állatgondozó, takarító, futár és pék is. A gyerekek újdonságként élik meg a helyzetet, könnyen alkalmazkodtak. Az édesanyjuk pedig „vett egy nagy levegőt és sikeresen átállította a gondolkodását”, máskülönben nem boldogulnának.