A járványhelyzetben még nagyobb szükség van bébiszitterekre

Egy, az egészségügyben dolgozó, Szombathelyhez közeli kistelepülésen élő egyedülálló kisgyerekes anyuka és egy vasi kisvárosban élő kétgyerekes család is megosztotta velünk a gondját: mióta bezártak az óvodák, iskolák, óriási szervezéssel, esetenként szabadsággal vagy táppénzzel tudják csak megoldani, hogy mindig legyen, aki vigyáz a gyerekekre. Egybehangzóan mondták: nem élnek a közelükben a nagyszülők, igaz, a járványhelyzetben amúgy sem lenne szerencsés bevonni őket a feladatba.

Az említett édesanya a közösségi oldalon, egy baba-mama csoportban keresett bébiszittert, ő a munkája, így a bevétele elvesztésétől is tart. A családnak, amelyben az anya és az apa is kétkezi munkás egy multinál, a lakótömbjükben ismerősök segítenek. A gyerekek ott 6 és 8 évesek, még nem hagyhatják őket egyedül. Rajtuk kívül is rengeteg szülőnek okoz fejtörést, hogy a több hete tartó kötelező otthonlétben kire hagyják a gyerekeket, még ha ennek ellentmond is a tény, hogy a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban megyeszerte csak nagyon kevesek veszik igénybe a felügyeletet. Felértékelődni látszik a rendkívüli helyzetben a hivatásos és az önjelölt bébiszitterek vagy akár a kölcsönös gyerekfelügyelet szerepe. Egy bébiszitter-képzéssel is foglalkozó vasi vállalkozás képviselőjével jártuk körbe a témát.

– Két alapvető problémával szembesültünk: egyrészt anyák kérték a segítségünket, akik home office-ban dolgoznak, és ezen felül 1-2-3 gyermekről kell(ene) gondoskodniuk, ellátni őket, főzni neki, tanulni velük, mellette a munka frontján is teljesíteni az elvártakat. Másrészt olyanok, akiknek nincs gyermekük, vagy már nem igényel 0–24 órás felügyelet, viszont nincs munkájuk, vagy éppen váltanának, és szívesen vállalnának gyerekfelügyeletet. Nekik ez a legideálisabb időszak arra, hogy magukba fektessenek. Visszatérve a keresleti oldalra: van olyan szülő, aki még mindig bejár a munkahelyére, más home office-ban dolgozik, és van, ahol szabadságra küldték a dolgozókat. De hallottam olyan családról is, ahol az anyuka van egész nap a gyerekkel, délután 4-kor cserél az apával, és bemegy a cégbe dolgozni este 10-ig. Nem szerencsés, de legalább egyikük sem veszíti el a munkáját és a gyerekfelügyelet is megoldott. És az egyszülős családokról még nem beszéltünk – mondja Zavracsányi Melinda.

Tapasztalata szerint mindig nagy az igény a bébiszitterekre, sőt, a krízishelyzet előtt is nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat. A mostani helyzet azonban új mindenkinek. Igény továbbra is van, még nagyobb, mint eddig, de még a félelem vezet, főleg azokat, akik tényleg nem mozdulnak ki otthonról, és érthető módon másokat sem szívesen engednek be. Viszont a szabadság elfogy, ahogy lassan a pénz is, élni pedig kell valamiből és a gyerekeket is el kell látni. Ha a nagyszülői segítség kiesett, marad a bébiszitter. A járványhelyzetben felvetődik még egy kérdés: ki és hogyan garantálja azt, hogy egészséges/nem vírushordozó a babysitter. És fordítva: a család, ahol munkát vállal, egészséges-e. Melinda azt mondja, mindkét oldal bizonytalan. Senki sem szeretné hazavinni a vírust, éppen ezért a többség még kivár. A legoptimálisabb megoldás lehet talán a gyerekfelügyelő, aki csak egy családhoz jár. A biztonság a legfőbb szempont, az, hogy vigyázzunk egymásra. És, hogy milyen a jó bébiszitter?

– A bébiszitterkedés nem egyenlő azzal, hogy vigyázunk egy gyerekre. Felkészült emberekre van szükség, akikre a szülők jó szívvel rábízhatják a gyereküket. Megfelelő önismerettel rendelkező, az új dolgokra, a tanulásra nyitott nőkre, akik rugalmasan kezelik az adódó problémákat. Ismerik a kompetenciahatáraikat és be is tartják azokat. Úgy segítenek, ahogy a családnak, az anyának és a gyermeknek a legjobb, vagyis figyelembe veszik a szükségleteket és az igényeket is. Minden család más, mindenhol más a norma. Ez nem jó, vagy rossz, egyszerűen más, ezért a jó bébiszitter nem ítélkezik. Van, akik nem adnak digitális eszközt a gyerek kezébe, máshol pedig tableten megy a mese. Az egyik családban elfogadott az édességfogyasztás, máshol csak a gyümölcs. Azt tudni kell, hogy mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének, ehhez kér segítséget. A jó segítő pedig úgy segít, ahogy a családnak a legjobb. Ehhez szüksége van jó adag empátiára, elfogadásra, jó kommunikációs képességre és rugalmasságra. Ezekre készítjük fel őket.

Melinda azt mondja, változó, hogy mikor és milyen szolgáltatást kérnek a családok. Van, aki az óvodáskorú gyermekét szeretné lekötni valamilyen formában, amíg ő otthon a munkaidejét tölti, más pedig az iskolás gyermeke mellé kér segítséget, hogy a tanulás ne késő estére maradjon. Még bonyolultabb a helyzet, ha kettő, vagy annál több gyermek van, akik ráadásul nem is egy korosztályúak. Egyre többször fordul elő, hogy a gyerekekre vigyázók online programokat szerveznek. Ezek előnye, hogy kreatív módon foglalják le a gyerekeket, nem csak ülnek a gép/tv előtt, hátránya, hogy mégiscsak a monitort bámulják, nincs interakció. Az online órákon szóba jöhet a meseolvasás, a kvíz, de nagy sikere van az otthon berendezett exatlon pályáknak is.

És, hogy hozzávetőlegesen milyen áron lehet hozzájutni a szolgáltatáshoz? A bébiszitterek átlagos óradíja 1000–1500 forint óránként, de ez egyéni megbeszélés alapján, ha hosszabb időről van szó, eltérő, kevesebb lehet. Hosszú távú, jó együttműködés csak úgy képzelhető el, ha mindkét fél elégedett és a gyermek is boldog és kiegyensúlyozott.