Élvezi a futballt, és szeretne ismét válogatott lenni – Guzmics Richárddal beszélgettünk

Guzmics Richárd saját nevelésű játékosként a Haladásban lett profi labdarúgó. A zöld-fehérekkel az NB II-ben bajnokságot nyert (2007/2008), az NB I-ben pedig bronzérmet szerzett (2008/2009). A Haladás mezében 247 mérkőzést játszott, nyolc gólt rúgott. Már válogatottként igazolt 2014 nyarán Lengyelországba, a Wisla Kraków gárdájába. Két és fél évig futballozott a lengyel élvonalban, a bajnokság egyik legjobb belső védőjévé nőtte ki magát. A magyar válogatott kulcsembereként vett részt a 2016-os Európa-bajnokságon, a három csoportmeccset és a nyolcaddöntőt is végigjátszotta Franciaországban.

A 2017-es és a 2018-as szezonban Kínában, a Jenpien Funde együttesében futballozott, az első évben az első, a másodikban pedig a másodosztályban. Majd 2019 év elején a szlovák első ligás Slovan Bratislava gárdájába igazolt, egyéves szerződést írt alá a pozsonyi együttessel – a klub tavaly begyűjtötte 19. bajnoki címét. Szerződése lejárta után a szombathelyi védő váltott, a 2020-as tavaszi szezont már Magyarországon, a Mezőkövesd színeiben kezdte meg. A 33 éves, 27-szeres válogatott futballista fontos játékosa a szezon meglepetéscsapatának, a bajnoki folytatást a dobogó harmadik helyéről váró Mezőkövesdnek.

– Jó döntést hoztam, amikor hazatértem Magyarországra – szögezte le Guzmics Richárd. – Több lehetőség közül bólintottam rá a Mezőkövesd ajánlatára – két és fél évre írtam alá. Egy feltörekvő, komoly célokat szövögető, minden tekintetben profi klub játékosa lettem. Amelyet minőségi szakmai stáb vezet. Nem tagadom, a mezőkövesdi vezetőedző, Kuttor Attila személye sokat nyomott a latban a döntésemkor. Amikor fiatal játékosként bekerültem a Haladás felnőtt csapatába, sokat segített nekem. Párom volt belső védő poszton, rengeteget tanultam tőle, egyfajta mentorként egyengette a pályafutásomat. És miután légiósnak álltam, utána is tartottuk a kapcsolatot. Most pedig az edzőm – roppant felkészült szakember, akivel öröm együtt dolgozni.

– Hat év után tértem vissza az NB I-be, változott, fejlődött a magyar bajnokság – tette hozzá Guzmics Richárd. – Szinte mindenhol új stadionokban, jó pályákon játszunk. Régen sokszor salakos pályán készültünk, most rengeteg a műfüves, az élőfüves pálya, minden csapat modern edzőközponttal, orvosi részleggel rendelkezik. Ha csak a mi csapatunkat nézem, azt is bátran kijelenthetem, hogy technikásabb, gyorsabb lett a játék. Egyébként nekünk kifejezetten minőségi csapatunk van, válogatott szintű magyar futballistákkal, minőségi légiósokkal – így nemcsak eredményesen, hanem többször látványosan is játszunk, sorra vezetjük a támadásokat. A bajnokságban jó esélyünk van a dobogóra, a nemzetközi szereplés lehetőségének kiharcolására, a magyar kupában pedig már a négy között vagyunk.

- Sikerült beilleszkednem a csapatba, gyorsan felvettem a tempót, úgy érzem, jól is ment a játék. A Fradi elleni 3-0-s győzelem után azonban combizomsérülés miatt pihenőre kényszerültem, három meccset ki kellett hagynom. Azért is tértem haza Kínából előbb Szlovákiába, majd most Magyarországra, hogy jobban szem előtt legyek a válogatott szakmai stábjának. Két éve szerepeltem utoljára a nemzeti csapatban – szeretnék ismét válogatott lenni. Talán Mezőkövesden sikerült bizonyítanom, hogy érdemelnék még bizonyítási lehetőséget. Néhány meccsünket Marco Rossi szövetségi kapitány is élőben látta, talán felírta a nevemet a noteszébe.

– Sajnálom, hogy a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt a bajnokság, hiszen a csapatom jó formában volt, ugyanakkor jó döntést hoztak az illetékesek, az egészség, az élet védelme fontosabb a futballnál – vélekedett Guzmics Richárd. – A sérülésemből szerencsére már teljesen felépültem, folyamatosan edzésben vagyok, nem akarok kiengedni. Budapesten vészelem át ezeket a napokat, ahol minden olyan eszköz rendelkezésemre áll, amivel karban tudom tartani magamat.

– Folyamatosan figyelem a Haladást is, szurkolók a csapatnak, biztos vagyok benne, hogy megőrzi másodosztályú tagságát. Bízom benne, hogy hamarosan ismét NB I-es lesz a Hali, mert Szombathely, a zöld-fehér tábor megérdemelné! – zárta szavait Guzmics Richárd.