Kétszáz éve született Jankovics Gyula, akinek a magyarsága ugyanolyan fontos volt, mint a horvátsága

A Csepregi Horvát Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Kissné Krály Mária példaként azt említi, hogy a temetőben felújították a Jankovics-sírköveket, és a visszajelzések szerint nemcsak a hagyományőrző horvátok, hanem a magyarok is odapillantanak az obeliszkekre, s emlékeznek a földbirtokos családtagokra, ha kimennek a temetőbe. Ez már csak azért is méltó és modern gondolat, mert Jankovics Gyula számára is fontos volt a magyarsága, legalább annyira, mint a horvátsága.

A horvát eredetű főúri családnak Csepreg környékén is nagy birtoka volt, a ma élők számára is fontos az épített örökség. A családból Gyula hagyott maga után emlékeket a városban. A legnagyobb és leglátványosabb egy búcsújáró kápolna a településen kívül, ahol a nagy középkori Boldogasszony-templom állt még 1864-ben is, aztán a következő években összeomlott, lebontották. Anyagát a Schöller társaság vásárolta meg, és a cukorgyár építéséhez használták. A régi templom kriptájában nyugodott daruvári Jankovich Antal, aki a család nemesi előnevét szerezte.

A leomlás idején Antal öccsének, Jánosnak az unokája, Gyula volt a helybeli plébánia kegy­ura. Ő építtette az újat, de nem templomot, hanem a ma is meglévő kis neogót kápolnát vörös téglából, annak jeléül, hogy kegyelettel őrzi felmenője emlékét. Oda helyeztette Antal és felesége síremlékét, a koporsókat pedig a kápolna földjébe hantoltatta. A toronyba két harang került, 1663-as és 1764-es évszámokkal, ami azt mutatja, hogy valószínűleg a régi templomból mentették át. A főbejárat fölött kőbe vésett magyar felirat hirdeti az utókornak: „Kegyeletül gróf Jankovics Gyula 1869.” A kapuzat felső részén láthatjuk az egyszerű ősi családi címert: az őrdaru fölött grófi korona. A kápolnában bent a falat Gyula védőszentje, II. Gyula pápa arcképe díszíti, valamint itt található Gyula leányának – akinek az esküvőjét Csepregen rendezték – menyasszonyi fejéke.

A híres Jankovics-téglákból még a közelmúltban is kerültek elő darabok, amikor az egykori csepregi földesúri birtokon bontották az épületeket. A téglába égetett „bélyegek” arra utalnak, hogy Jankovics Gyula szerette megadni a módját, hogyan hagyjon maga után emléket az utókornak az építményei által. Felmenője, Antal csepregi téglaüzeméből olyan bélyegű téglák maradtak, amelyeken csak a három névbetűjében szerepel a grófi rangja, de Gyula a tégláira a névbetűk fölé odarakatta a grófi koronát is, illetve olyan téglákat is rendelt, amelyeken az egyszerű grófi címere szere­pel.

Érdekesség, hogy a horvát eredetű Jankovics család történetét magyar szerző dolgozta fel többéves kutatómunkával: Balogh Jánosné Horváth Terézia, akinek tavaly jelent meg könyve a témában, fordítók segítségével horvátul, Kissné Krály Mária elnök menedzselésével. A horvát napon mutatták be, miután horvát–magyar történelmi megemlékező szentmisét tartottak a Boldogasszony-kápolnában, és megkoszorúzták a temetőben a Jankovics földesúri sí­rokat. A rendezvényen hazai és horvátországi vendégek adtak műsort.

Kissné Krály Mária, a nemzetiségi önkormányzat elnöke elmondja, hogy a horvátok számára ez „élő történelem”, „élő kultúra”, az életük része, hogy minden alkalmat megragadnak, hogy megemlékezzenek a Jankovicsokról, számos rendezvényük volt, ami tanúbizonyság erre. Idetartozik az is, hogy Csepregen a Prome­nádról nyíló egyik utcát a földbirtokosról nevezték el, akinek három hazája volt: Horvátország, Magyarország, Ausztria. Személyiségének különlegességét jellemzi, hogy az eredeti grófi rangját apja nagybátyjától, Antaltól örökölte, saját érdemeiért pedig I. Ferenc József császártól megkapta a daruvári Jankovichok második grófi címerét.

1884-ben adta el csepregi birtokrészét, 1885-től Ausztriában élt. A politika akkor már jobban érdekelte, mint a gazdálkodás. Magyarországon Széchenyi reformtörekvéseit támogatta. A késő utókor nagyra becsüli.