Ne szigetelődjünk el! – Dr. Petke Zsolt addiktológus főorvossal beszélgettünk

– Milyen lelki problémát okozhat a folyamatos bezártság?

– Szorongást, félelmet, pánikot, depressziót válthat ki, utóbbi fel is erősítheti a függőség kialakulását. Ha ezen a téren a nemi különbségeket nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a komoly szorongás a nőknél depressziót, míg a férfiaknál inkább szerhasználatot okozhat.

– Kik a legveszélyeztetettebbek ezen a téren?

– A függőség esetében három hajlamosító tényezőről beszélhetünk: a genetikáról, a családi mintáról és a tágabb környezetről. Eléggé érintettek a bizalmatlan, a nehezen feloldódó, magányos, viszonylag merev személyiségű emberek is. Fontos megemlítenem, hogy kialakulhatnak a közösség szempontjából hasznos és káros függőségek is.

– Mi a különbség a kettő között?

– Ártalmas kategóriába tartozik az alkohol- és droghasználat, a játékfüggőség, ellenben a személyiséget kevésbé rombolja például a sportfüggőség, a munkamánia. A kevésbé romboló függőséget hordozók azonban legalább annyira egyedül, magukra hagyva érzik magukat, mint a súlyos szerhasználók.

– Honnan lehet felismerni, hogy valaki függővé vált?

– Leépülnek a közeli emberi kapcsolatai. Ha bejön hozzám egy beteg, akkor az első kérdésem mindig az, hogy van-e párkapcsolata, hogyan működnek a közeli kapcsolatai. A legtöbb függőre jellemző, hogy hetek óta nem beszélt senkivel, mert úgy gondolja, az ő problémájára nincs megoldás. A függők negatív gondolkodási attitűdjén elsősorban csoportos önsegítő közösségek látogatásával lehet változtatni.

– A jelenlegi megterhelő helyzetet milyen módszerrel lehet kezelni?

– A szorongás, a pánik leküzdésének hatékony módja az önfegyelem és a rutin. Még az otthon töltött idő alatt is szabjuk meg előre, hogy mikor mit végzünk el. Figyeljünk arra, hogy ne szigetelődjünk el teljesen. Törekednünk kell arra, hogy az adott keretek között minél több pozitív élményt gyűjtsünk. Ahogy csak tudjuk, folyamatosan tartsuk a kapcsolatot a családtagjainkkal és a barátainkkal.