A 112-es hívásfogadó szombathelyi központjában egy percre sem állhat le az élet

Csuka-Bödör Viktóriát, a szombathelyi központ munkatársát kérdeztük, hogyan alakították át a munkakörülményeket a járványügyi veszélyhelyzet idejére. Viktória az elsők között, 2013 szeptemberében kezdte meg a munkát a Szombathelyi Hívásfogadó Központban. Szombathelyen lakik, egy 12 és egy 9 éves gyermek édesanyja. Elmondja: a veszélyhelyzet kihirdetésekor a 8 órás műszakok helyett, aki csak tehette, átállt a 12 órás időbeosztásra. (Kivételt képeznek a részmunkaidősök, a kisgyermeket nevelők.) Így kevesebb a mozgás, az utazás, kevesebb az alkalom a dolgozók napi találkozására. Egy délelőtti műszakot 12 óra pihenővel egy éjszakás követ, utána pedig két nap pihenő következik. Neki otthon ez nem okoz nehézséget, mivel a férje 8-tól 17 óráig dolgozik, szinte mindig meg tudják szervezni a gyermekek felügyeletét, egy-egy alkalommal kellett csak szabadságot kivennie emiatt.

A hívásfogadók egy nagy teremben dolgoznak, most azonban szellősebben ülnek, csak minden második munkaállomáson dolgozik operátor, ahogy Viktória fogalmaz, senkinek nincs padtársa. Szájmaszkokról, kézfertőtlenítőről gondoskodik a munkáltató, a billentyűzetet és az egeret a takarítónő műszakváltáskor fertőtleníti, fülhallgatója pedig saját van mindenkinek.

Dr. Balázs Zsolt rendőr ezredes, a HIK Szombathely vezetője arra kérte a munkavállalókat: ha többen járnak munkába egy gépkocsival, akkor az együtt utazók viseljenek maszkot és kesztyűt. A munkahelyi étkezéseket a folyamatos készenlét miatt eddig is sávos eltolással oldották meg, nem egyszerre veszik igénybe a mikrohullámú sütőt, az étkezőt. A műszakvezetői értekezletek most szünetelnek, a dolgozók e-mailben kapják meg feletteseiktől a friss tudnivalókat.

Ami a hívásokat illeti: Csuka-Bödör Viktória azt tapasztalta, hogy a számuk az utóbbi hetekben nem változott meg. Egy reggeles műszakban ugyanúgy 70-90 között mozog az egy operátorhoz beérkező hívások száma, mint „békeidőben”, az éjszakai műszak ennél most is lényegesen nyugalmasabb. Annál inkább változott viszont a segélykérések jellege. Értelemszerűen csökkent a közlekedési balesetek száma, az éjszakásoknál pedig eltűntek a kocsmai verekedésből, csendháborításból származó bejelentések. Többen fordulnak viszont egészségügyi panaszaikkal a hívásfogadó központhoz. Sokan telefonálnak, ha magas lázat, köhögést vagy egyéb gyanús tüneteket észlelnek magukon.

– Egészségügyi információt mi nem adhatunk, ezeket a hívásokat a pontos tartózkodási hely ismeretében átkapcsoljuk az illetékes megyei mentésirányításhoz – magyarázza Viktória. – Nemritkán szembesülünk azzal, hogy a telefonáló pánikban van, meggyőződése, hogy elkapta a koronavírus-fertőzést. Ilyenkor az elsődleges feladatunk, hogy megnyugtassuk és minél több érdemi információt szedjünk ki belőle. Ha csak általános tájékoztatásra van szüksége a hívónak, akkor pedig az információs zöldszámok valamelyikére kapcsoljuk át. Arról, hogy megalapozott volt-e a hívás, hogy mi lett a történet vége, nem kapunk visszajelzést.

Viki nem gondolja, hogy több veszélynek van kitéve a munkahelyén, mint bármely más dolgozó. Itt vigyáznak rá, és mivel autóval jár dolgozni, a tömegközlekedést sem kell igénybe vennie. Amikor pedig hazaér, máskor is átöltözik, kezet mos. Csak egy kicsivel több odafigyelés kell most, aztán hogy hogyan alakul a további helyzet, azt az aktuális biztonsági előírások döntik majd el.