A bucsui Egán család személyes történetében fontos a békediktátum elleni felkelés

A békediktátummal szembeszállókról szólva a történelem Héjjas Ivánról és Prónay Pálról emlékezik meg, akik a fegyveres ütközetek élenjárói voltak, de a Rongyos Gárda ugyanolyan értékű csapatát adták Egán Imre lovasai is.

Egán Ede édesapja, a borostyánkői származású földbirtokos, dr. Egán Imre közgazdasági és jogi doktor volt; 1921-ben fogott fegyvert sok magyar hazafival együtt, mikor augusztus 28-án a felkelés kitört. Szeptember 2-án osztrák fogságba esett, megkínozták, a Magyar Nemzetgyűlés közbenjárására „fogolycsere” címen szabadult rabságából.

A felkelők október 4-én, Felsőőrön kikiáltották az önálló Lajtabánság államot, ami kikényszerítette az október 11–13-i velencei magyar–osztrák tárgyalásokat. Ezen megállapodás született a soproni népszavazásról, amely 1921. december 14–16-án Magyarország számára sikerrel zárult.

Közben, november 4-én a Lajtabánság államot Prónayék a magyar kormány parancsára felszámolták. 1922 júliusában Prónay és Héjjas Iván, a háttérben Egán Imre vezetésével második nyugat-magyarországi felkelési kísérlet eredményeként csatolták vissza 1923 januárjában a Pinka völgyében fekvő falvakat.

Egán Imre parancsnok olyan nagy tisztelettel volt a harcostársai iránt, hogy elsőszülött fiát a két parancsnokról nevezte el:

Egán Iván Pál 1927-ben született; a keresztszülei Héjjas Iván és Prónay Pál voltak. A fegyveres felkelésben vezetőként részt vett dr. Egán Imre hazafias neveltetést adott a fiainak is. Egán Iván Pál Sopronban kezdte a katonai alreáliskolát 1937-ben, majd Kőszegen folytatta, miután a két intézményt 1938-ban összevonták. 1941-ben a Budapesti Műszaki Akadémia Magyar Kir. Honvéd Repülő Hadapródiskolában folytatta a tanulmányait.

Amikor az iskolát megszüntették, Marosvásárhelyre került a Magyar Kir. „Csaba királyfi” Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapródiskolába, páncélos tagozatra.

A második fiú, a korábban Budapesten, jelenleg Bucsuban élő Egán Ede 1928-ban született. Tízéves korától katonai alreáliskolába járt Kőszegre, azután a Magyar Kir. Görgey Artur Honvéd Műszaki Hadapródiskolában folytatta polgári és katonai tanulmányait.

– Bátyámmal együtt csak az iskolai szünetekben voltunk otthon szabadságon. Édesapánkkal sokat kirándultunk, megmutatta nekünk a történelmi emlékhelyeket, melyeket legtöbbször lóháton jártunk be. Édesapámnak mindenhol voltak ismerősei, barátai, akik sokat segítettek, és vendégül láttak minket. Ezek az utak fárasztóak voltak, ezért édesanyánk csak rövidebb utakra tudott velünk jönni – meséli Egán Ede. A családtörténetből az is kiderül, hogy a fiúk édesapjukkal Kárpátalján is jártak, ahol nagyapjuk, az idősebb Egán Ede a rutén nép felkarolásán dolgozott haláláig; és meglátogatták az ősi Egán-birtokot, a borostyánkői várkastélyt is; szívesen kirándultak a Kőszegi-hegységbe is.

A testvéreket aztán a háború elszakította egymástól, Iván 1944-ben, tizenhét és fél éves korában hősi halált halt, mikor Budapest megvédéséért a szovjetek ellen harcolt Üllő határában.

Halálának 75. évfordulója alkalmából 2019-ben jelent meg Botlik József: A haza ifjú hőse Egán Iván Pál (1927–1944) című könyvecskéje, Üllőn pedig kopjafát állított emlékére a Magyar Patrióták Közössége. Édesapjuk, dr. Egán Imre, a nyugat-magyarországi felkelés egyik vezéralakja 1944-ben hunyt el Budapesten; Bucsuban a családi sírkertben nyugszik.