Kornélia mosolyáért címmel indítottak gyűjtést az egyházasrádóci, sérült kislány fejlesztésére

Hinták vannak felszerelve Pecsics Andrásék háza előtt, a gyerekek játékos kedvének szolgálatára, akik most odabent várják a látogatókat. A hétéves Barni és a hármasikrek egyike, Marci nagyon barátságos, azonnal jön üdvözölni minket, a másik fiúcska, Gergő félős, bújós, az anyuka, Kiss Veronika pedig hozza a loknis hajú kis Kornéliát, hogy megmutassa: érte küzdenek.

Az ikrek kétévesek. A fiúk egészségesek, a lányka súlyos, sok mindent elpusztító agykárosodást szenvedett, a következmények sokrétűek: mozgásfejlődését, látását, értelmét is érintik. Kornélia a születése után hetekig életveszélyes állapotban volt, azzal engedték haza a kórházból, hogy mozdulatlanul fog feküdni, és a testvérei kerülgetni fogják, és semmilyen akaratlagos tevékenységre nem lesz képes. De a szülők nem hagyták ennyiben a kislányuk állapotát.

-Eddig is jártunk látásfejlesztésre, gyógytornára, alkalmaztuk a Dévény-módszert. Ma már figyel, nyúl dolgokért; a fekete-fehér és a csillogó, fényes tárgyakat szereti. A szeme ép, csak az agynak a látásért felelős területe halt el. De most már tudjuk, hogy az agy képes kialakítani másik helyen látóközpontot, újraprogramozza magát, kihasználva, hogy a szem ép. Tanultunk különleges gyógytornát, amit itthon is végzünk. Érintett szülők ajánlották a solymári Borsóházat, ahol komplex intenzív terápiát tartanak, napi 4-5-6 órában, ahogy a gyerek terhelhető. A tréning egyhetes alapára 140 ezer forint plusz a szállás két főre, szeretnénk havonta elmenni egy-egy hétre. Azt várjuk, hogy Kornélia fel tudjon állni, megtanuljon járni, akár segédeszközzel – meséli az édesanya, ölében a copfos kislánnyal, aki szép nagy szemével ránk néz, ha megszólítjuk, sőt el is mosolyodik.

Ha kérdést kap, reagál, hangokat ad. Ha megdicsérik, örömöt mutat, összeérinti a két kis kezét, mintha tapsolna. Igazán bájos, már az is egy csoda, hogy idáig eljutottak. Kapaszkodva vagy megtámasztva tud ülni, megmarkolja a bordásfalat, a doboz szélét. Kúszik, mászni tanítják. A szülők remélik, hogy eléri a szobatisztaságot, és beszélni fog. A fiúk folyamatosan próbálnak vele játszani, őt is be akarják vonni. Hatalmas előny, hogy a három testvér állandó ingergazdagságot nyújt; Veronika pedig sokat énekel, mondókázik, ezt a kislány is, a fiúk is nagyon szeretik.

Marci mellém ül, krumplit hoz, nekem adja, barátkozik. Közben az anyuka arról beszél, hogy mindent megtesznek a gyerekeikért, Kornéliáért.

-Nyíltan tudunk beszélni róla, nem kell rejtegetni. Talán ez a küldetésünk, és az elfogadás. Mi hősnek tekintjük Kornéliát – mondja Veronika. Az apa megerősíti: nem szégyenkezünk miatta. – Hatalmas siker, amit elértünk ilyen rendellenességek mellett. Nagyon sokat tanultunk közben, elsősorban hinni, bízni.

A család római katolikus, a hármas ikrek közül a kislányt már a koraszülött osztályon megkeresztelték, mikor azt mondták, hogy csak napjai vannak hátra. Mesélik, a keresztelés után felsírt, mintha másodszor született volna, mert először – és addig csak akkor – sírt, mikor megszületett.

– Rengeteget imádkoztunk, hogy ha isten adta, ne vegye el – osztja meg velünk az anyuka. – Boldogok vagyunk, mert van három egészséges gyermekünk, és Kornélia fejlődik. Elértük a csillagokat. De hatalmas teher, mert nem tudjuk, mi lesz később. A járvány idején minden fejlesztő foglalkozás leállt, egyes dolgokban érezhető a kislány visszaesése. Fontos, hogy eljussunk a solymári intenzív terápiákra. A neurológus azt mondja: „Fejlesztés, fejlesztés, fejlesztés! Minden vele töltött idő, beletett energia javulást hoz. Még az elhunyt nagyszüleimet is kértem az imáimban, hogy segítsenek. Ők virágkötők voltak, a Kornélia pedig somfát jelent. A somfa erős, tőrt, kést lehet belőle készíteni. Ez komoly kapcsolatot jelent a nagyszüleimmel, kértem a támogatásukat, és hogy ne hívják magukhoz, ő még a miénk.

A család számára a 11600006-00000000-66928333 bankszámlaszámon lehet adakozni, hogy az anyagi helyzetük ne szabjon gátat Kornélia fejlődésének.