Felújítás

2020.06.29. 19:35

Népi műemlékkel él együtt egy szombathelyi házaspár Kétvölgyön

Elkezdődött a településen a Fő utca 36. szám alatti népi műemlék boronafalú ház felújítása. Ez már önmagában is hír, a dolgot azonban még érdekesebbé teszi, hogy ezt az országos műemléket egy szombathelyi házaspár gondozza: a vendégházuk mellé kapták „hozományként” csaknem húsz évvel ezelőtt.

Tersztyánszky Krisztina

Június elején a Vasi Skanzen munkatársaival kitűnő minőségben elkészült az újrazsúpozás – mutatja dr. Koledits Ferenc

Fotó: Szendi Péter

Dr. Koledits Ferenc és felesége, Gabi, korábban nem gondolták, hogy valaha vendvidéki kötődésűvé válnak. A véletlen hozta úgy, hogy 2001 őszén egy baráti társasággal kirándulva meglátták a kétvölgyi lankás domboldalon fekvő házat. Jó lesz majd itt pihenni, a barátokat vendégül látni – gondolták, és egy év múlva már meg is vették a házat. Amíg aktívak voltak, a péntek este már akkor is itt találta őket, nyugdíjazásuk óta pedig legalább az év felét itt töltik.

A Fő utca 36. szám alatti ház története már a Koledits házaspár ideérkezése előtt izgalmasan alakult. A vendvidéki építészetre jellemzően boronafalú, zsúpfedeles, döngölt agyagpadlós, füstös konyhás, kerített háznak épült a 19. század elején. A hetvenes évekre, amikor az utolsó lakó is kihalt belőle, már csak a szoba és a konyha maradt használható, a gazdasági épületként funkcio­náló, U alakban épült részek összeomlottak. Többszöri tulajdonosváltás után a Gabiék előtti gazdája alakította ki a ma is meglévő, sajátos szerkezetet.

Június elején a Vasi Skanzen munkatársaival kitűnő minőségben elkészült az újrazsúpozás – mutatja dr. Koledits Ferenc
Fotó: Szendi Péter

Arra kapott engedélyt, hogy az egykori alaprajz határain belül újraépítheti a házat, úgy, hogy a két műemlék helyiséget megtartja és rendbe teszi. 1994-ben meg is kezdte a boronaház res­taurálását a Műemlékvédelmi Felügyelőség ellenőrzésével. A munkákat, ahogy ma is, a vasi múzeumfalu szakemberei végezték. Akkor megszépült a régi házrész, de csak kívülről.

Amikor Koleditsék idekerültek, rengeteg szemetet, a szemét alatt pedig kincseket találtak a füstös konyhában. Például eredeti cserépedényeket. A szobát és a konyhát a környéken élők segítségével igyekeztek korhűen berendezni. Sok segítséget kaptak: volt például, hogy mialatt Szombathelyen tartózkodtak, névtelenül letett valaki egy tárgyat a ház elé. Így a berendezés nagy része auten­tikus, bár akad néhány nem egészen ide illő, polgári darab is, csak hogy teljes legyen a bútorzat.

Korábban egy alkalommal már a zsúpfedelet is felújították. A háziasszony szívesen kalauzol a füstös konyhában, közben mentegetőzik a rendetlenség miatt. Egy ideje ugyanis a Teleki Alapítvány 3,5 millió forintos támogatásával, húsz százalék önerővel a ház felújítása zajlik, ezért a berendezést meg kellett bolygatni. Így is élvezettel mutatja a régi lábast, konyhai eszközöket, az 1888-as mosófát, más használati eszközöket. A konyha érdekessége a ma is jó állapotú fakémény, amelyen keresztül a kémény nélküli sárkemence füstje, immár kihűlve, a helyiségben való gomolygás után végül távozott.

A szobát és a konyhát a környéken élők segítségével igyekeztek korhűen berendezni. Gabi a régi konyhai eszközök társaságában
Fotó: Szendi Péter

Eleinknek már akkor is voltak egészen korszerű és gyakorlatias megoldásai, a szobában levő kályhát ugyanis a konyhából fűtötték. Így, ha a konyha füstös volt is, a lakószoba talán nem. Odaát pad, asztal, szenteltvíz-tartó, sublót, az ágyban saját töltésű, eredeti szalmazsák. Az eredeti mestergerendán az egykori építők díszítései láthatók. A szakemberek a restaurálás során legjobban azt az alig észrevehető falfülkét keresték, amiben egykor a lakók a tökmagot és a pálinkát tartották – megvan az is.

A szobában jelenleg egy sajnálatos fejleménynek köszönhetően jól megfigyelhető, milyen a tapasztott boronafal. A konyha felőli válaszfalnál ugyanis a tető beázása miatt elkorhadt néhány gerenda, és a pótlásnál jól látni, hogyan illeszkednek egymáshoz „keresztvájasan” a boronafal alkotóelemei.

Június elején a Vasi Skanzen munkatársaival kitűnő minőségben elkészült az újra­zsúpozás, de sok munka van még hátra. A falakat tapasztani, festeni kell, a döngölt padlót újrasározni, az eszközöket restaurálni. Az ablakkereteket pirosra és zöldre mázolják és a „parkosítás” is az egykori szokások szerint történik majd.

Áldás is, meg átok is ez a házhoz tapadó kicsiny paraszti lak – mondja Ferenc, aki a hatalmas kert gondozása mellett már kőműves is, festő is lett az utóbbi években, a kisebb javítások során. Az apró ablakos, kicsiny boronaház nemcsak a nagy házhoz, hanem a szívükhöz is hozzánőtt. A népi műemléket nem csak a hozzájuk érkező, gyakran visszatérő vendégek látogatják szívesen. A boronaház önálló látványosságként is szerepel a falu kínálatában. Nemritkán érkeznek csoportok Szlovéniából és Magyarország minden tájáról is. Sokan egyenesen azért jönnek, hogy az eredeti helyén helyreállított épület jellegzetes építési módját tanulmányozzák. Ilyen jó állapotban ugyanis alig találni hasonlót.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában