Nyolc évvel ezelőtt nyílt meg a két kis kiállítótér a szép, tornácos parkerdei parasztházban

A parkerdei büfé jóval több, mint aminek első pillanatra látszik. Valóságos kis birodalom rejlik a kerthelyiség területén. A sörkert közepén egy szépen felújított vetőgép jelzi, hogy a tulajdonos szereti a régi tárgyakat. A figyelmes látogató rengeteg régi dologra lelhet a kert zugaiban. Hátul pedig egy szép, tornácos parasztház két kis múzeumot rejt. Az egyikben a Nyugat-Dunántúl régi falusi életéhez kapcsolódó használati tárgyakat láthatunk, a másik a környező táj jellemző állatvilágát mutatja be kitömött preparátumok segítségével. A két kiállítótér kívülről, az üvegfalon keresztül is megtekinthető, de az érdeklődők be is mehetnek a tárgyak közé.

Stieber Csaba testvéreivel a rendszerváltás után vásárolta meg a büfét. A nyitás 20. jubileumán, 2012-ben nyílt meg a két kis múzeum. Mint megtudtuk, Csabát mindig érdekelték a szép régi tárgyak. Szívesen látogat helytörténeti gyűjteményeket. Először különösebb koncepció nélkül, saját örömére gyűjtögette a népi élet jellegzetes használati tárgyait. Rendszeresen járta a zsibvásárokat, bolhapiacokat. Előfordult, hogy egy kisebb teherautónyi régi tárgyat mentett meg egy falusi padlásról, de az internet segítségével is sokat vásárolt.

– A begyűjtött tárgyakkal még sok munka van, míg kiállíthatók lesznek – tudtuk meg Stieber Csabától. – A vetőgépen sokat kellett dolgozni, nem volt egy ép porcikája sem. A csikótűzhely darabjait egy kosárban kaptam. A kertemben szoktam bütykölni. Mintegy ezer tárgyból áll a gyűjteményem, ennek 70 százaléka van kiállítva. Rendszeresen cserélgetem őket, hogy a törzsvendégek is mindig találjanak újdonságot.

A néprajzi gyűjtemény már kinőtte a parasztházat formázó kiállítóteret. Van itt többféle régi fából készült krumplinyomó, régi, máz nélküli zsíros bödön, szőlődaráló, tematikus rendben a lópatkolás szerszámai. De van itt mézeskalácssütő forma és kékfestéshez használt mintanyomó is. Csaba egyik legkedvesebb tárgya egy iskolai palatábla a hozzá tartozó eredeti tengeri szivacs törlővel.

Kitömött állatok képezik a természettudományos kiállítást. Ebből is van több száz.

– Az első állatom egy mókus volt, amit egy zsibin találtam – mutatta Stieber Csaba. – Úgy vásároltam valamennyit. A legdrágább a borz volt, 20 ezer forintot fizettem érte. A mormotát egy felszámolás előtt álló iskolai szertárból mentettem meg. De vásároltam már interneten Londonból is. Olyan állatokat, főleg madarakat gyűjtök, amelyek a Nyugat-Dunántúlra jellemzőek. Fácánból, ölyvből mókusból van több szép példány. De van egy szalakóta is. Még egy jégmadarat és egy gyurgyalagot szívesen kiállíta­nék. A városi gyerekeknek nagy élmény látni ezt a sokféle állatot így együtt. Más módon nem találkoznának velük.