A Jankovics Gyula gróf által 1882-ben alapított Önkéntes Tűzoltó Egyesület máig működik

Nyolc főállású, az önkéntesekkel együtt összesen tizenhat vonuló tűzoltó tud megindulni nagyon fürgén – a rendelkezésre álló nyolc perc helyett átlag 3,97 percen belül –, ha riasztást kap, tűzoltáshoz, műszaki mentéshez, illetve minden olyan esethez, ahol a közreműködésüket kérik. A Csepregi Önkormányzati Tűzoltóság körülbelül tizenöt kilométeres sugarú körben lát el feladatokat, nemcsak Vas megye északi részén, hanem Győr-Sopron megye déli fekvésű falvaiban is. Hozzájuk tartozik: Bő, Bük, Csepreg, Egyházasfalu, Gór, Gyalóka, Iklanberény, Lócs, Répcevis, Sajtoskál, Simaság, Szakony, Tormásliget, Tömörd, Und, Zsira, lélekszámban összesen több mint tizenkétezer ember és területként 208 négyzetkilométer. A Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság felhívására további három településen vállaltak segítségnyújtást: Acsád, Meszlen, Újkér községekbe is odasietnek, ha baj van.

A nagy múltú és nagy hagyományokkal rendelkező Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1882-ben alakult, az Önkormányzati Tűzoltóságot 2001-ben hozták létre. Előbbinek Kovács Balázs, utóbbinak Németh Balázs a parancsnoka, mindkét egyesületnek Kovács András az elnöke. 2012 óta táblázatba foglalják az eseteiket, ezekből kiderül, hogy minden évben több a műszaki mentés, mint a tűzoltás; 2013-ban extrém a szám: a 107 esetből 72 volt műszaki mentés. Az idén eddig negyvenötször vonultak, ezek közül tizenhét tűzeset volt, húsz műszaki mentés, nyolc pedig téves riasztás.

Az elmúlt években számos különleges helyzetben is segítséget nyújtottak: visszatették a fészekből kiesett gólyafiókát, a vadászok kérésére mentettek jégre csúszott őzet a befagyott csepregi tavon, kiemeltek kútba esett kutyát. A rendőrség kérésére lemásztak kriptába – légzőkészülékben – néhány hónapos halotthoz tárgyi bizonyítékokért, kijuttatták a vécén rosszul lett, 260 kilo­grammos embert a lakásból, hogy kórházba lehessen vinni. Előfordul, hogy valaki egyedül van otthon, elesik, rosszul van, nem tud ajtót nyitni, ilyenkor bemennek érte akár az ablakon át, de megtörtént, hogy kosaras emelővel hoztak le valakit, a villanyvezetékek között navigálva a tetőtérből, mert a csigalépcsőn a hordágy nem fért volna el.

A csepregi tűzoltók büszkén mutatják a gróf Jankovics Gyula alapításával létrejött egyesület múltjának emlékeit, köztük a 1907-es zászlót, aminek kalandos története van. Az ’50-es években tiltott volt az egyesületi munka, és a tűzoltók mentek misére Csepreg fogadott védőszentje, Szent Flórián napján – az 1776. április elsejei tűzvész emlékére ma is ünneplik –, a zászlót az ávósok el akarták venni tőlük. Kovács András nagyapja, Király Antal és társai, többek között Pájer Lajos bemenekítették a zászlót a templomba, és hosszú évekig a sekrestyében tartották. Az egyesület a régi zászlót szekrényben őrzi, a mását újonnan is elkészíttette több százezer forintért, hogy legyen napi használatra is.

Fontos relikviák a 138 éves pénztárkönyv és a tintába mártott tollal, szép kalligrafikus betűkkel minden eseményt dokumentáló jegyzőkönyv, amely kéziratokat végigbogarászva írta meg Kovács András a Csepregi Tűzoltó Szertárak történetét.

Mai szertáruk is gazdag, modern eszközökkel gyarapított. Tűzoltó gépjárműfecskendőt 2006-ban vásároltak, majd 2017-ben követte egy másik beszerzése is. Az idén pályázaton nyert négymillió forintból jutottak új eszközökhöz, van már légzsáklekötőjük, aggregátoruk, hordágyuk, mobil, akkumulátoros kárhely-lámpájuk is. Épületük az egyik legszebb az országban működő hatvan önkormányzati tűzoltóság épületei között, az udvar felől is rendezett.

Kuriózum az 1900-as évek elején készült szerkocsi, amit felújítottak, és a ’70-es évekbeli lengyel ZUK (fapados kisteherautó), amit ünnepi felvonulásokon is szoktak használni. Garázsukban áll egy 352-es, ’50-es évekbeli Csepel és egy 1966-os, jó terepjáró képességű Ikarus is.

Az elbeszélésekből az is kiderül, hogy Csepregen családi hagyomány tűzoltónak lenni. Jövőre lesz negyven éve, hogy esküt tett Kovács András, akinek már a nagyapja is tűzoltó volt az 1920-as évektől fogva. Az ’50-es években több női tűzoltó raj is volt a településen, ezek egyikének lett tagja az édesanyja; így természetes volt, hogy a bátyja is, ő maga is beléptek. Németh Balázs felmenői között nem voltak tűzoltók, de az osztálytársak édesapái között igen, és versenycsapat-tagként őt is beszippantották a tűzoltók nagy családjába, ahol a segítségnyújtást mindannyian hivatásnak érzik.