A Monarchia matróza – A haditengerészet kötelékében bejárta a világot vitéz Németh Gyula

A Vasi K.u.K-matrózok Hagyományőrző Csoport megalakulásakor célul tűzte ki, hogy emléket állítana az Osztrák–Magyar Monarchia vasi kötődésű haditengerészeinek. Szombathelyi állandó kiállításuk anyaga folyamatosan bővül, ahogy a gondozásukban megjelenő kötetek sora is: jövőre immár a harmadik könyvüket jegyzik. Az első a Császári és Királyi (Kaiser­lich und Königlich, K.u.K.) Haditengerészet – Matróznaplók volt, másodikként a Császári és Királyi Haditengerészet szolgálatában – Vas vármegye című kötet jelent meg: ebben a könyvben írtak vitéz Németh Gyuláról is, akinek a matróznaplóját teszik közkinccsé a harmadik kötetben, Császári és Királyi Haditengerészet – a világ tengerein címmel.

– Vitéz Németh Gyula 1905-ben indult világ körüli útra az SMS Panther torpedócirkálóval, majd másik két hajóval folytatta útját, és két év elteltével tért vissza a pólai/pulai főhadikikötőbe. Rajta kívül Petrásovits Gyula ázsiai útjáról és Sükei Márton korondi matróz 1914-es utolsó útjáról és fogságba eséséről biztosan lehet majd a kötetben olvasni – mondta el Hideg István magángyűjtő, az egyesület alapítója.

Vitéz Németh Gyula a mai Szlovákia területén található Ógyallán született, családjával gyermekkorában a ma már Ausztriához tartozó Oberwartba, azaz Felsőőrre költözött, innen vonult be 1903-ban a haditengerészethez, majd négy év szolgálat után, 1907-ben szerelt le.

A kétéves világ körüli út is ezen időszakra esett. 1912–13-ban újra berendelték a balkáni mozgósítás miatt, mivel a haditengerészetnél a rendes szolgálati négy éven kívül öt év tartalékos idő volt. Az első világháború előtt Felsőőrről Körmendre költözött, ahol felesége családja lakott; a Rába-parti városban élt aztán haláláig, a haditengerészettől való leszerelésétől fogva. A matróz leszármazottai jelenleg is Körmenden laknak, ők őrzik hagyatékának egy részét. Szabó István és felesége, Éva – ő Németh Gyula unokája – mutatta meg nekünk az örökül hagyott képeslapokat, útleírásokat.

Vitéz Németh Gyula édesapja néptanító volt a Felvidéken, ott ismerte meg a feleségét és ott született meg gyermekük, aki az általános iskoláit Ógyallán végezte. Abban az időben a néptanítók vándoroltak, így került szüleivel Felsőőrbe. Diákként később Hartbergben a fémipari iskolába jelentkezett, és ott szerzett szakmát. – Abban az időben a vasi iparosok is Bécsbe jártak anyagot vásárolni, itt futott össze későbbi apósával, Sándor Ferenccel, aki rávette arra, hogy Körmendre költözzön – tudtuk meg Istvánéktól. Sándor Ferenc neve nem ismeretlen a körmendiek előtt: toronyóramesterként 52 toronyórát készített több városnak.

Két lánya közül az idősebbiket, Katalint vette feleségül a matróz. – Japán, Ausztrália, Új-Zéland, Afrika mind állomásai voltak az SMS Panther cirkálón töltött világ körüli útjának. Parancsnoka volt Ludwig von Höhnel osztrák tengerészhadnagy – magyar nevén Höhnel Lajos –, természettudományokban jártas szakember és térképész, aki gróf Teleki Sámuel Afrika-kutatót szakmai-tudományos vezetőként segítette az 1880-as évek végi útján.

Afrikában szárazföldi feladatai is voltak – mesélte az úti képeslapokat forgatva Szabó István. – Addisz-Abebában sok időt töltöttek: Ferenc József osztrák császár, magyar király ajándékait, összesen 56 csomagot – köztük szőnyeget, festményt, étkészleteket – vittek II. Menelik etióp uralkodónak. Ez külön útnak számított, amelyen csak 10-12-en vettek részt: a tisztek mellett 5-6 fős legénység, köztük a körmendi fiatalemberrel. Afrika után Ceylonban, Indiában, Indonéziában és Kínában is jártak – utóbbi egyike volt azoknak az országoknak, ahol vitéz Németh Gyula magyarokkal is találkozott.

– Az 1900-as bokszerlázadás kapcsán a Monarchia körülbelül 500 emberrel támogatta a nagyhatalmakkal együtt a bokszerekkel való leszámolást, ott találkozott egyik körmendi ismerősével, aki álladó szolgálatát töltötte Kínában – tőle származik egyik úti emléke: egy ópiumpipa – mondta el Szabó István. Vitézi kitüntetését hőstettéért kapta: a fiumei kikötőbe sodródott egy úszóakna, ami nagy riadalmat keltett a kikötővárosban.

– Gyorsan önként jelentkezőre volt szükség, aki hatástalanítani tudja a szerkezetet. Németh Gyula beúszott a vízbe, és kiszerelte a több mázsás úszóakna gyújtófejét. Hőstettéért vitézi címmel jutalmazták, nevét ennek emlékére kőbe vésve őrzik a kikötőben. Számos kitüntetést szerzett leszereléséig. Útjáról nemcsak írott naplót vezetett, élményeit gépelve is meghagyta az utókornak: 16 oldal maradt meg belőle, a befejezés elveszett – tette hozzá Szabó István. Várhatóan 2021-ben jelenik meg a könyv, amelybe a körmendi matróz feljegyzései is belekerülnek.