kijelölt életút

2020.07.25. 20:00

Biológusból lett pap – Pongrácz Benedek lehetőségként tekint a hivatására

A bioló­gusnak tanuló Pongrácz Benedek egy olaszországi út után, húszévesen döntötte el, hogy katolikus pap lesz.

Budai Dávid

Pongrácz Benedek végzett biológus, ő azonban a tudomány helyett a hitet választotta

Fotó: Unger Tamás

A 23 éves biológus végzettségű Pongrácz Benedek Őriszentpéteren él családjával, és ugyan nyitva volt számára az út, hogy biológusként építsen karriert, máshogy döntött. Három évvel ezelőtt a szalézi rend központjában, a Torino melletti Colle don Boscóban lelkigyakorlaton vett részt, amikor úgy érezte, meghívást kapott Istentől. Ugyanennek az évnek az őszén egy háromnapos római látogatás pedig végérvényesen meggyőzte arról, hogy az ő útja Isten szolgálata lesz. A döntést éretten, már felnőttként hozta meg, amikor már volt némi tapasztalata az életből és a munkából is, és ekkorra már túl volt élete egyik igen meghatározó Isten-élményén is.

– 2016-ban a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón az utolsó este közös virrasztás volt szentségimádással. Miközben 1,5-2 millió ember kezében mécsessel csendben imádkozott, olyan megnyugvást, megérkezést éreztem, ami csakis Istentől származhatott – emlékezett vissza.

Pongrácz Benedek végzett biológus, ő azonban a tudomány helyett a hitet választotta
Fotó: Unger Tamás

Az ELTE-SEK biológia szakának elvégzése után leadta jelentkezését a püspöki hivatalba, és felvételt nyert a Szombathelyi Egyházmegye papnövendékei közé. Benedek jelenleg az V. kerület szívében, a Központi Papnevelő Intézetben és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanul, és készül hivatása beteljesítésére. Végzett biológusként úgy véli, a tudomány nem mond ellent a hitnek, inkább segít rávezetni, egyik a másik nélkül kevesebb lenne.

Bár Benedek egyházi iskolába járt, nem kapott kimondottan katolikus nevelést, így útja a papi hivatás felé egyáltalán nem volt egyértelmű, ráadásul az, hogy valaki pap szeretne lenni, nem egyik napról a másikra dől el, mindez egy folyamat része, nem volt ez másképp nála sem. Középiskolásként ő is lázadó kamasz volt, aki gyakran keveredett vitába a szüleivel, és akinek saját maga és barátai voltak a legfontosabbak. Aztán lassan elkezdtek változni a dolgok, miközben számos egyházi táborban vett részt szervezőként és segítőként, az ott ért élmények hatására időnként már eljátszott a papság gondolatával, de akkor még messze volt az elhatározástól.

Aztán amikor húszévesen meghívást kapott, már nem volt benne kérdés többé.

Annak, aki pap akar lenni, egy viszonylag hosszú felvételi procedúrán kell átesnie, amelynek az elméleti feladatok mellett része az elöljárókkal és pszichológussal történő személyes beszélgetés is. Benedek elárulta, relatív értelemben most sincs sok papnövendék az egyházmegyében, de ha azt vesszük, hogy pár éve mindössze néhányan tanultak papnak, és sokan attól tartottak, végleg elmaradnak a jelentkezők, ahhoz képest jelenleg 17-en vannak, így látszik, hogy felívelő pályán van a képzés népszerűsége.

Tanulmányai elvégzése után minden bizonnyal a Szombathelyi Egyházmegyében fog majd dolgozni, de előfordul, hogy valakit egy-két évre elküldenek tanulni vagy szolgálni az ország más részeire, vagy akár a határon túlra, például Rómába. Arról gondolkodni azonban, hogy ki hova fog majd kerülni, nincs értelme, mert annak szükségszerűen csalódás lenne a vége, de Benedek esetében amúgy sincs olyan hely, amelyre kifejezetten vágyna. – Számomra az a fontos, hogy felkészüljek a papságra, életemet Istenre bízva, az ő útján járva hiteles emberként szeretnék kikerülni a szemináriumból – hangsúlyozta.

Mindenkiben – aki pap szeretne lenni – van egy kis félsz, hogy vajon a család, a barátok mit fognak szólni, Benedek is tartott kissé a reakcióktól, de gyorsan kiderült, félelmei alaptalanok voltak. – Ha te boldog vagy, mi is boldogok leszünk – reagáltak szülei a hírre, amikor bejelentette, hogy pap szeretne lenni, és barátai is támogatóan álltak a döntéséhez, senki nem próbálta meg lebeszélni. Benedek szerint az az érzés, hogy valaki csakis egyféle hivatással lehet boldog, másban is megvan, függetlenül attól, hogy ki milyen területet választ, ebben a tekintetben papnak lenni egyáltalán nem különleges dolog. A nehézség talán csak abban van, hogy nekik az elköteleződés egy életre szól. Ha minden jól megy, Benedeket három év múlva szentelik diakónussá, majd nagyjából újabb egy év múlva pappá, addig persze még rengeteget kell tanulnia és számos kísértéssel kell megküzdenie. Mert ahogyan talán minden papnövendék, úgy ő is elbizonytalanodik néha. Egy-egy nehezebb nap után megfordul a fejében, hogy talán mégsem ez az az út, amit

Isten kijelölt számára, ilyenkor azonban segít az ima.

Az egyszer már kimondott nagy igent minden nap sok kicsi igennel kell megerősíteni. Benedek a papságra, Jézus Krisztus szolgálatára lehetőségként tekint, és nem arra gondol, hogy nem lesz saját családja, miközben korábban mindig sok gyereket szeretett volna. – Mindezt lemondásként felfogni a lehető legrosszabb, hiszen így a szívemben örökké maradna egy űr. Számomra az, hogy egész életemet oda tudom adni Krisztusnak, egy ajándék, ami közelebb visz Istenhez és az emberek szolgálatához.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában