Gregersen-Labossa György távozik a szombathelyi evangélikus gyülekezet éléről

A tatabányai illetőségű, akkor frissen felszentelt lelkészt D. Szebik Imre püspök 1996-ban rendelte ki kápláni feladatok ellátására Szombathelyre, ahol az előző lelkész nyugdíjazása és a sikertelen választás miatt ellátatlanul maradt a parókia. A hívek megkedvelték, és a két évvel későbbi lelkészvizsgája után meghívták őt parókusnak.

A sokak által „menedzser típusú papnak” is nevezett (önmagát újszövetségi értelemben inkább sáfárnak nevező) Gregersen-Labossa György munkásságát nehéz néhány mondatban összefoglalni. Lelkész édesapja és nagyapja példáján nevelődve kezdettől a rendszerszemléletű egyházépítés volt a teológiai alapelve. Eszerint mindennek a középpontjában Krisztus és az úrvacsora közössége áll, és ezt az üzenetet kell minél szélesebb körhöz eljuttatni. De a hívő embernek feladata az is, hogy tevőlegesen tegyen a közösségért.

Ennek a gyakorlati teológiának a szellemétől áthatva önkéntesek, kis közösségek, civil szervezetek és intézmények olyan hálózatát építette fel, amelynek ma már komoly társadalmi súlya van a megyeszékhely életében.

– Elsőként az ifjúsági munkát erősítettük, és hangsúlyt helyeztünk a felnőttek konfirmálására – sorolja a lelkész. – Így, a belső missziós munka nyomán évente tíz-tizenöt új hívőt nyertünk meg az aktív gyülekezeti tagok sorába. Próbagyülekezetként bekapcsolódtunk az evangélikus istentiszteleti reformba, és büszkék lehetünk rá, hogy templomunkban országosan is kiemelkedő liturgikus élet zajlik. Fontos az is, hogy egy istentiszteleten több lelkész osztja meg a feladatokat, üzenve a gyülekezet felé az egymást erősítő, szolgáló közösség fontosságát. Újságot, honlapokat, végül rádiót indítottunk útjára, hogy a szószék hangja azokhoz is elérjen, akik távol vannak tőlünk.

A diakónia, a rászorulókról való gondoskodás kezdettől végigkísérte a lelkész fáradozásait. Épp húsz évvel ezelőtt, egy nagylelkű adománynak köszönhetően sikerült felszentelni a harminc idős embernek otthont adó Túróczy Otthont, és ezzel a gyülekezet jelentős tényezővé vált a megyeszékhely szociális ellátórendszerében. Pár évvel később a Középhegyi úti, fogyatékosokat ellátó intézmény átvételével bővült a szolgálati paletta. A két intézményt összevonva 2012-ben jött létre a Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ, melynek maga a lelkész lett az intézményvezetője. 2007-ben egy szombathelyi iskola átvételével, majd később a bobai tagiskola létrehozásával az evangélikus egyház az oktatásban is szerepet kapott. De sorolhatnánk a négy családi bölcsődét, a nevelőszülői hálózatot, majd 2018-tól a pszichiátriai betegek ágfalvai otthonának működtetését a SZEDIK keretein belül. A sokrétű feladatokról Gregersen-Labossa György így vélekedik:

– A kétezres évek nekem a tanulásról szóltak. Szociális szakvizsgát tettem, majd mentálhigiénés végzettséget is szereztem. Úgy éreztem, ez hozzá tartozik a lelkészi munkámhoz. Természetesen az utódomtól ezt nem várom el. Munkám során igyekeztem megerősíteni a középvezetőket, akik kellő szabadságot kaptak a saját területükön. Lesz, aki a helyemre áll.

Távozásának okairól pedig a következőket osztotta meg: – Jól érzem itt magam, de 48 éves vagyok, és úgy érzem, kell néha egy váltás az ember életében. Most adódott egy, illetve több olyan lehetőség, ahol országos szinten kamatoztathatom az eddig megszerzett tudást és tapasztalatot. Nemrég megválasztottak a FÉBÉ Evangélikus Egyesület elnökének. A fő feladat, ami elhív, hogy új tartalommal töltsem meg ennek az egyesületnek az életét, amely az országos evangélikus diakónushálózat lelki és szakmai háttereként fog szolgálni. Ezenkívül vezető lelkésze leszek a budapesti Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthonok intézményének. Végül pedig a felsőoktatásban is lesz feladatom, a Budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem diakóniai képzési központjának munkájában fogok részt venni.

Hozzátette: – A szombathelyi gyülekezet a múlt heti közgyűlésén már megválasztotta az utódaimat: a korábbi uraiújfalusi lelkészt, Menyes Gyulát és feleségét, Uram Zsuzsannát hívták meg a posztomra. Örömmel bízom rájuk a gyülekezetet.