Gyermekszínjátszók és falu a városban: mindig mozgásban

Évekkel ezelőtt fogalmazta meg Szarvas József színművész, reméli, sikerül összművészeti bázissá fejleszteni a viszáki kultúrpajtát. Akkor építőtábor kezdődött Csernyus Lőrinc építész vezetésével, „hogy elkezdjenek lelket önteni egy valaha volt családi birtokba megújítva azt, új tartalommal”. Kedden színjátszótáborba érkezett seregélyesi iskolásokkal találkoztunk Viszákon. A mostani a harmadik alkalom, hogy ott időznek.

– Gyerekszínjátszó-tábor, önképzőtábor, nehéz meghatározni a műfajt – mondja Szarvas József, és bemutatja Varga Anikót: a felvidéki színművész vezeti a csapatot. Szombaton szalonnasütéssel kezdték az ismerkedést, vasárnap már dolgoztak. Minden napot bemelegítéssel kezdenek: hang-, beszédgyakorlatokkal, az együttműködés, a testtudat, a képzelőerő fejlesztésével – ezeken keresztül belelátnak a színészek mindennapi munkájába. Ma bemutatójuk lesz: az első foglalkozáson elkezdtek egy saját történetet írni, kiindulva a helyi adottságokból. A cél, hogy megérkezzenek, be­lélegezzék az ottani atmoszférát, figyelve a természetet, a házakat, az embereket, mondja a drámapedagógus. Örömmel látja, hogy egyre inkább egymással, együtt, az itt és mostban gondolkodnak. Egy hetet tölt a 16 gyerekkel, akiknek a színházon keresztül fejlődik a személyiségük, közösségi élményt és helyspecifikusan is élményt kapnak: egyszerűen, mert Viszákon vannak. És ha már Viszákon vannak, a tündérkertbe is mennek, a gyümölcsfákról is beszélnek, a vacsorát közösen főzik – az élelmiszer nem a boltban terem –, és a kulturális kínálat adta lehetőségekkel is élnek.

– Kaszás Attila halálának 10. évfordulóján keresett meg a seregélyesi iskola igazgatója, Sajtos József: mi lenne, ha tartanának Seregélyesen egy Kaszás Attila-versünnepet. Abban közreműködtem, kialakult egy hagyomány és itt is egy másik, rendszeres találkozás. A pajtaszínház közösségerősítő szándéka ebben is megjelenik. Jövő héten festőtáborba érkeznek Szombathelyről, a művészeti szakgimnáziumból. Annak ugyanez lesz a kötése: a tündérkert, a fák, a természet, a falu és a munka ízének szaga és közelsége, koncerttel, kiállítással. Az azt követő héten jönnek a Sztalker suli növendékei az építőtáborba. A tündérkerti kemencekápolna mellett megépítik a kisszínpadot. Ha elkészül, minden olyan teret létrehoztunk, ami a közösségerősítő gondolatot kibontja – mondja Szarvas József.

1998 óta, 23. éve van nyaranta nyüzsgés és gyerekzsivaj a skanzenben. Az idén is öt Pajta-tábor turnust hirdetett meg a Kerekerdő Alapítvány, melynek egyik legfontosabb tevékenysége a környezeti nevelés, táboruk programjában a népi kultúra elemei hangsúlyosak. A gyerekek régi mesterségekből kapnak ízelítőt: hétfőn saját készítésű nemezgolyókkal, gyöngy karkötőkkel, agyagtálakkal térhettek haza, íjászélményeket szereztek és népi hangszerekkel ismerkedtek. Kedden madarászás, kertezés volt a program, ebéd után rongybabakészítés, kosárfonás, gyertyamártás és kötélverés, szerdán sok minden más mellett bőröztek és karikakapkodót készítettek. A turnusok közül az e heti a legnépesebb hetven gyerekkel. Virág Jácint táborvezető a természetközeliséget, a természetben élő ember életmódjának megismertetését emeli ki, ez a kiindulópontjuk. Nyolc kiscsoportban dolgoznak a gyerekek, úgy barátkoznak a harangláb mögötti tó élővilágával, a skanzenbeli házak környékén a kiskertekkel, a vadon élő növényekkel, madarakkal.

Több mint húsz középiskolás – diákmunkások, közösségi szolgálatosok, egyetemisták – segíti a munkát. Van, aki hosszú évekig táborozott, most már ő tart foglalkozásokat, fonást, kötélverést, gyertyamártást. Cs. Tóth Lukács, Tóth Emma Julianna (10 éves) és Rápli Gergely (10 éves) visszajáró táborozók, a gyertyamártásnál álltak sorba, amikor ott jártunk. Gergő élvezte az íjászkodást, és emlékezetes számára a hétfői uzsonna, a rétes, ami a többiek szerint is „utolérhetetlenül finom” volt. Emma a testvérével jött, aki egy másik foglalkozást próbált éppen. Lukács a reggeleket említette: álmosan érkezik a múzeumfaluba, de egy jó kidobó mindig felfrissíti. Alig várják a mai közös táncházat és szalonnasütést, addig meg élvezik a tábor minden percét. A Pajta-táborok játéktára kifogyhatatlan: minden nap kidobóznak, métáznak, körjátékoznak a gyerekek. De lehet spontán gurulni a dombon vagy akár porfogócskázni is a haranglábban.

Június 15-én családi táborral indult a szezon a Hegypásztor Kör területén, az erdei iskolában. A tábor lakói a népi építészet, népi kultúra iránt érdeklődnek, és ahogy Szabolcs Gergely turisztikai szervező mondja: betöltötték az egész hegyet. Azóta folyamatosan érkeznek a Vasi Hegyhátra a fiatalok és idősebbek. Jönnek az erdei vándortáborba: a hatnapos gyalogos tábor részeként 20-40 fős csoportok töltenek két éjszakát Oszkón, kettőt Vasváron, kettőt a Szajki-tavaknál sátorban. Egy héten négy turnussal bringások is jönnek (Őrségi Bringás Vándortábor). A Hegypásztor Kör Pásztor szállása az utolsó állomáshelyük. Hétfőn arató- és zsúpkészítő táboruk kezdődött egyetemistákkal. Augusztus közepéig nincs megállás az oszkói szőlőhegyen, akkor zárják a vándortáborokat és a Hegypásztor Kör táborait is – 8-900 gyermek és felnőtt fordul meg ott az idén nyáron.