Mutatjuk, hogy hol él a legtöbb szingli Vas megyében

A tartós párkapcsolat nélkül élő, párjukat kereső, gyermektelenek jellemzői, az úgynevezett szinglijelenség az elmúlt évtizedekben került a közéleti és a publicisztikai érdeklődés középpontjába és most, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elkészítette Magyarország szinglitérképét, mi is kíváncsiak lettünk a megyében hol tudunk legnagyobb eséllyel egyedülállókba botlani, de szakértőnk segítségével utánajártunk annak is, mennyire tudatos választás a szingli lét.

A szingliket bemutató filmekben megjelenő tipikus szinglinő nagyvárosi, a harmincas éveiben jár, felsőfokú végzettséggel rendelkezik, jó fizetést kap.

És valóban, a legtöbb szingli nagyobb városokban lakik és körükben több a felsőfokú végzettségű is. Az viszont az általános tévhitekkel ellentétben egyáltalán nem igaz, hogy több a szinglinő, mint a szingliférfi. Az idősebbek között nem túl nagy a különbség, de a 20 és 39 éves korosztályban a férfiak 28 ezerrel többen vannak, ez olyan mintha Sárvár és Kőszeg lakossága kizárólag egyedülálló férfiakból állna. Mindez, dr. Rövid Irén szociológus, a KSH elemzője által készített két tanulmányból derül ki, amit a 2001. és a 2011. évi népszámlálás, valamint a 2016-os mikrocenzus adatait felhasználva készített.

Néhány évtizeddel ezelőtt azokat a nőket, illetve férfiakat, akik a társadalom akkori elvárásainak megfelelően bizonyos életkorig nem kötöttek házasságot, vénlánynak, illetve agglegénynek nevezték.

Csakhogy a világ változik, és ahogyan a népszámlálási adatok is mutatják 1970 és 2011 között folyamatosan nőtt az egyszemélyes háztartások száma, igaz ez a 2016-os mikrocenzus adatai szerint mérséklődött, ám még így is a háztartások több mint háromtizedében (1 millió 217 ezer háztartásban) csak egy személy élt.

A tanulmány szerzője azokat a nőtlen, hajadon családi állapotú, egyedül élőket sorolta a szinglik közé, akiknek nem volt se élettársa, se gyermeke. A szingliken belül pedig két korcsoportot különböztetett meg, a 20–39 és a 40–49 éveseket. Kiderült, foglalkozásukat tekintve az egyedülálló fiatal férfiak legtöbbször szoftverfejlesztők, az idősebbek pedig lakatosok, míg az egyedülálló nőknél korosztálytól függetlenül a bolti eladó a legjellemzőbb foglalkozás.

Vas megyében minden korosztályban egyértelműen a körmendi járásban a legmagasabb az arányuk, fiatalabb szingliből pedig még a kőszegi és a szombathelyi járásban akad szép számmal.

Az elemzések kitérnek arra is, hogy vajon a szinglik mennyire érzik jól magukat a bőrükben? Ezek szerint a 20–39 éves szingliknek több mint a fele megyétől függetlenül mindig, vagy többnyire boldognak érezte magát. A 40–49 évesek esetében a fiatalabbakhoz képest a két szélsőértékkel jellemezhető megye között jelentős az eltérés a boldogság mértékében, míg ugyanis a Vas megyei idősebb szinglik 80, addig a Csongrád megyeiek 18 százaléka tartotta magát mindig vagy többnyire boldognak. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a boldogságot az a település is nagyrészt meghatározza, ahol élünk, éppen ezért a szinglik érzelmi állapotának vizsgálata során a területi különbségeket is tekintetbe kell venni. Ezt figyelembe véve is szembetűnő, hogy Hajdú-Bihar megye az egyetlen, ahol a szinglik korosztálytól függetlenül boldognak érzik magukat.

Briski Judit rendezvényszervezőként dolgozik, ám évekkel korábban néhány évig cége társkereséssel is foglalkozott. Tapasztalatai szerint a szingliséget nagyon kevesen választják tudatosan, jellemzőbb, hogy az élet alakul úgy, hogy valaki egyedül marad, ennek oka lehet egy megromlott kapcsolat, vagy a sikertelen párkeresés, amikor azonban valaki hosszú ideje van egyedül, sokszor megszokja a helyzetet, azon nem tud és nem is akar változtatni, hiszen már tulajdonképpen jól érzi magát. Annak idején a társkeresőjüket jellemzően a negyvenpluszos korosztály kereste meg, akik elsősorban a szabadidő eltöltéséhez, moziba, színházba járáshoz, kiránduláshoz kerestek partnert, de többségében laza, kötetlenebb kapcsolatban gondolkodtak, összeköltözésben, házasságban csak kevesen.

Ennek oka, hogy ők ekkorra már kialakították egzisztenciájukat, megvoltak a szokásaik, nem szerettek volna függni senkitől, akit esetleg később nekik kellene kiszolgálni, vagy aki miatt bármiben is változtatni kellene. Ráadásul többségük meg is volt elégedve az életével, jól érezte magát a bőrében, nem kétségbeesett társkeresőkről volt tehát szó. A fiatalabb korosztály – mert azért belőlük is akadt – pedig elsősorban arra hivatkozva nem talált magának partnert, hogy egyszerűen nincs olyan hely, ahol lehetne ismerkedni és a munka mellett idejük sincs – mesélt Judit a tapasztalatairól. Hozzátette, bár a KSH tanulmánya szerint egyedülálló férfiből több van, mint nőből, náluk a társkeresőben az arány hetven-harminc volt a nők javára. Ez persze – és ezt már mi tesszük hozzá – csak azt bizonyítja, hogy a nők akkor is bátrabbak, ha társra vágynak.