A nap süssön rá szüretig!

2020.08.07. 11:30

Bár még sokat alszik kinn a szőlő, a kőszegi Jagodics Attila bizakodó

Napsütés és napsütés: leginkább erre lenne szüksége a szőlőnek. A kőszegi Borsmonostori dűlőben Jagodics Attilával beszélgettünk.

Nagy Ildikó

Hiába a kétszer két hektár szőlőültetvény és a bőséges terméstől roskadozó 180 szilvafa, az első néhány perc a csodálkozásé: mint általában mindenkit, minket is rabul ejt a panoráma. Reggel hét óra van, alattunk a város: az egykori katonai alreál, a Jézus Szíve templom tornya, jobbra fent a Kálvária templom, amott meg az Ó-ház teteje.

De nem csak a látvány pazar, itt, a Borsmonostori dűlőben a szőlőt is kényeztetik az istenek: a nap például reggeltől estig cirógatja a fürtöket. Mondjuk, szükség is van rá, hiszen az idei, meglehetősen szeszélyes időjárás, az esős, párás, dunsztos idő alaposan próbára tette a gazdákat. Volt, hogy hetente kellett permetezni, mondja Jagodics Attila, aki édesapja, Jagodics Tamás halála után, 2017-től viszi tovább a birtokot és a pincészetet.

Bár egy-két „lisztharmatgyanús” levél feltűnik itt-ott, a sauvignon blanc szép termést ígér
Fotó: Unger Tamás

Nincs könnyű dolga, hiszen magasan van az a bizonyos léc, de iparkodik. Akárcsak az édesapja és a testvére, Tamás, ő is vendéglátózott, de megszerezte a szőlész-borász végzettséget, a legfontosabb dolgokat pedig megtanulta, elleste az édesapjától. Ez lesz a negyedik szüret, amit ő vezényel le. De addig még sokat alszik kinn a szőlő: a sauvignon blanc-t szeptember közepén kezdik szedni, mint a chardonnay-t – amit bár gyakran illetnek a kényes jelzővel, jól érzi magát itt, Kőszegen. Aztán következik a blauburger (amit Attila édesapja, Tamás az elsők között honosított meg Kőszegen), majd a kékfrankos, végül a cabernet sauvignon.

Édesapja a tartályokra esküdött, Attila hordóban is érleli a bort
Fotó: Unger Tamás

A sauvignon blanc sorok között járva Attila szeme meg-megakad egy-két „lisztharmatgyanús” levélen, de azt mondja, egyelőre nincs nagy baj, a szemek egészségesek. A következő napok a védekezéssel és a „levelezéssel” telnek, szerencsére a Guyot-művelési módnak köszönhetően viszonylag egyszerűen szellőssé tehető a lombozat, hiszen a fürtök egy szintben vannak.

Jagodics Attila szerint nehéz ilyenkor megjósolni a várható termést, ő mindenesetre bizakodó. Ha az időjárás is kedvezően alakul, akkor már „csak” a betegségektől, elsősorban a lisztharmattól kell megóvni a szőlőt. Egyéb munka is akad bőven: kaszálni kell, leszedni a szilvát, és a pincét is fel kell készíteni a szüretre. Sokan panaszkodnak, hogy a felhalmozódott mennyiség miatt nem lesz helye az új bornak, ő azonban nem aggódik emiatt: folyó bort éttermeknek értékesített, és a palackozott tételek is jól fogytak.

Attila édesapja a reduktív technológiára esküdött, tartályokban érlelte a bort, ő – ezt a vonalat is megőrizve – újított, és néhány bort hordóba tesz. Azt mondja, sokszor elgondolkodik, mit szólna az édesapja, ha megkóstolná a hordóban érlelt blauburgert vagy kékfrankost – de a végén mindig arra a megállapításra jut, hogy valószínűleg neki is ízlene.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában