A kis határátkelők lezárása nehéz helyzetbe hozta a vasi családokat is

– Az egész környékről több tucat gyereket érint, Magyarszombatfáról 13-an járnak át iskolába, a közvetlen környezetemből pedig tudnék mondani plusz tízet – tudtuk meg Albert Attilától, Magyarszombatfa polgármesterétől, aki hozzátette: a pártosfalvi iskola mindössze négy kilométer, de most csak Bajánsenyénél lehet átlépni a határt. Ez anyagilag is komoly megterhelést jelent a családoknak, és időben is, hiszen nemcsak a gyerekeket kell eljuttatni iskolába, hanem aztán dolgozni kell menni.

Útépítés is lassítja a forgalmat Magyarszombatfa és Bajánsenye között, ami félpályás lezárással jár, egy négy kilométeres szakaszon a teljes úttestet aszfaltozzák, a munka körülbelül szeptember közepéig tart. Albert Attila megoldásért az országgyűlési képviselőhöz fordult, aki néhány nap türelmet kért.

Balogh Ákos három gyermeke közül kettő jár Pártosfalvára iskolába. Mivel Bajánsenye felé kell most kerülnie, ezért nem napi húsz, hanem száz kilométert kell autóznia, és ez lényegesen drágább is így.

– A vírus idején senki sem áll jól anyagilag, ezért még megterhelőbb ezeket a pluszköltségeket vállalni – fogalmazta meg az édesapa, aki digitálismarketing-szakember, vállalkozóként külsős tanácsadóként dolgozik. Ezenkívül jógát oktat, jógaközösséget épített, de amit ebbe fektetett, azt sem segíti megtérülni a vírus, hiszen nem hoz most jövedelmet.

– A hat- és a kilencéves gyerekemnek sem mindegy, hogy napi tíz-húsz percet vagy két órát kell utazni az iskolába – mondta Balogh Ákos. – Pártosfalva és Magyarszombatfa összetartoztak, a történelem választotta szét őket egymástól. Ma is vannak itt összetartozó családok a határ két oldalán. Két-háromszáz lelkes települések ezek, alacsony fertőzésveszéllyel, hiszen egyetlen kockázatosabbnak számító közösségi hely van, a kocsma, de oda nem járunk. Nincsenek koncertek, bulik, érthetetlen, hogy miben segít a határzár.

Simon Nagy Attila, Orfalu polgármestere is Pártosfalvára járatja a gyermekét. Ha a saját település határátkelőjénél megy át, akkor 18 kilométer az út, amit napi kétszer tesz meg oda-vissza, tehát négyszer. Most csak Bajánsenyénél mehet, ami 44 kilométer napi négyszer, vagyis a korábbi napi 72 kilométerhez képest napi 176 kilométert jelent. A 104 kilométeres kerülőút havi húsz iskolai napra számolva 56 ezer forint plusz megterhelés számára.

– Ez vállalhatatlan költség. Az sem mindegy, hogy normál határátlépésnél húsz perc, most egy óra az út, egy negyedik osztályos gyerek még pici ahhoz, hogy elvegyünk tőle egy óra alvásidőt, mert jóval korábban kell indulni. Már az is segítene, ha Kétvölgynél ki tudnánk menni – mondta az édesapa. – Az is érdekes, hogy olyan, mintha mindig csak beutaznék Szlovéniából, mert ha kifelé megyek, nem érdekes, de ha befelé jövök, regisztrálnom kell. Szorongató, hogy ezeket a gyerekeket potenciális veszélyforrásnak tekintik, és ne találkozzanak a nagyszülőkkel. A faluban van olyan is, akinek a testvére él a határ túloldalán, keresztgyerekek vannak itt is, ott is, és az egyébként szoros kapcsolatot nem tudják ápolni, mert meg kell gondolni, hogy a nyolcperces autóút helyett vállalják-e az egyórásat. Nemcsak az iskolába járatást, a családi életet is hátráltatja a határzár. Értjük, hogy elővigyázatosnak kell lenni, de mit kezdjünk a pluszköltségekkel?

Simon Nagy Attila fejében már megfordult, hogy elhozza Pártosfalváról a gyermekét, és átíratja Apátistvánfalvára, hiszen az is egy jó iskola. De még nem adta fel azt az eredeti elképzelését, hogy a gyermek élő nyelvi környezetben tanulja a szlovént, ami előnyt jelenthet majd számára felnőttként a munkaerőpiacon. Bízik benne, hogy a helyzet hamarosan megoldódik.