Emléktáblát kapott vitéz Pócza Gyula Kenyeriben

Vitéz Pócza Gyula tartalékos szakaszvezető, az első világháborúban a soproni 76-os császári és királyi gyalogezredben szolgált, az isonzói és doberdói harcokban hősiességével érdemelte ki az arany vitézségi érmet.

Az emléktábla-avatáson Babos Sándor őrnagy, az MH 11. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Iroda vezetője mondott beszédet, amelyben kiemelte: a magyar történelem bővelkedik sorsfordító eseményben, de ezek mellett emlékezni kell azokra az emberekre, akik a vérzivataros idők meghatározó személyiségei voltak. Az országosan ismert nevek mellett számosan vannak, akik egy kisebb közösség emlékezetében élnek, akik egy közösség hőseként jelenítik meg a történelmi eseményeket. Ezt bizonyítják az emlékművek, az emléktáblák, a temetőkben gondozott sírok.

Az emlékhelyeknek nagy szerepe van az adott település történelmi emlékezetének megtartásában, de az adott közösség önazonosság-tudatának, lokálpatriotizmusának megőrzésében is – hangsúlyozta az őrnagy. – Minden közösségnek meg kell találnia azokat a pontokat, amelyek lehetővé teszik az itt élők számára a múlt, a jelen és a jövő közötti egymásra épülés folytonosságát. Ilyen hely vitéz Pócza Gyula életének tere és lakhelye is.

Pócza Gyula 1916 januárjában súlyosan sérülten tért haza, mellkasán számos kitüntetéssel. Példája a maiaknak azt üzeni, hogy a mindennapokban való helytállással hősök lehetünk mi magunk is, ha településünkön, közösségünkben nem vagyunk közömbösek, hanem tevőlegesek. Hősök lehetünk, ha tisztességesen végezzük a dolgunkat. Babos Sándor úgy fogalmazott: kötelességünk emlékezni, mert sosem feledhetjük el azt, hogy csak annak a népnek van jövője, amely ha kell, megsirat, ha kell, megbocsát, de el nem feled soha.