Hatvan éve érettségizett a szombathelyi leányosztály

1956-ban harminckettő 14 éves lány kezdte meg tanulmányait a Kanizsai Dorottya Leánygimnáziumban, hogy aztán négy évvel később, ugyanitt 1960-ban érettségi vizsgát tegyenek. Közülük heten szombaton tartották 60 éves érettségi találkozójukat a KDG-ben. Egykori tanáraik közül rég nem él már senki, még Eszti néni, a száz évet megélt osztályfőnökük is utoljára a 40 éves találkozón volt jelen. Kilencen már egykori osztálytársaik közül sem élnek, többen betegek és akadnak néhányan, akikről semmit nem tudni. Miután kikeresték 18 éves kori képmásukat a tablón, tanáraikért és elvesztett osztálytársaikért egy-egy gyertyát gyújtottak. A IV. B humán tagozatú osztály volt és az első, ahol kísérleti jelleggel művészettörténetet és pszichológiát oktattak. Ők heten hatvan év múltán most újra visszaültek az iskolapadba, ám ezúttal nem a latinkönyv, hanem egy bélatelepi nyári tábor és egy hajdanvolt pécsi kirándulás képei fölé hajoltak nevetve: „Pécsen a Bástyasétány 77-et néztük, onnantól fogva a tornaterem fölötti osztálytermünk lett a Bástyasétány 77, mindig ezt énekelve trappolva mentünk fel a lépcsőn. (…) Akkoriban kötelező volt a köpeny és a sapka. A sapkát nem szerettük, mert azt gondoltuk, nem áll jól, pedig mindenkinek jól állt. (…) Emlékeztek a Baracsi tanár úrra? Akit sapka nélkül látott az utcán, vagy rendetlenkedésen kapott, az másnap számíthatott rá, hogy felel majd oroszból.”

Hatvan év eltelt, de az emlékek láthatóan nem koptak meg. Szántó Valéria, Páhoki Márta, Farády Éva, Dancs Katalin, Szőllősi Ilona, Kóbor Ilona és Békefi Zsuzsanna hálásak egykori iskolájuknak, ahol – mint elmondták – kiváló tanárok oktatták őket, ezért mindig az itt tanultakat igyekeztek továbbadni családtagjaiknak is.