Megjelentek Balló László régi képeslapokkal illusztrált versei a Szülőföld Kiadónál

A 91. Ünnepi Könyvhét a járvány okozta veszélyhelyzet miatt júniusban elmaradt, a Berzsenyi könyvtár ezen a héten szervezett-szervez könyves rendezvényeket a koronavírus terjedésének megelőzése érdekében tett óvintézkedések betartásával, maszkban és távolságtartással foglalt helyet a negyedik emeleti nagy előadóteremben a közönség.

Horváth Soma alpolgármester köszöntője után Szalainé Bodor Edit igazgatóhelyettes Supka Géza író, újságírót idézte, aki 1927-ben a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének évi közgyűlésén javasolta a „könyvnapot”, amely az írót és a közönséget összekapcsolja, és évi egyszer „a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában”.

Bujtás Ervin zenével, Szabó Tibor András színművész élőszóval hozta közelebb Balló László új verseit a hallgatósághoz. Czetter Ibolya egyetemi oktató méltatásában kiemelte, hogy ezek a költemények minden érzetet gyönyörködtetnek, és meglepetésként, újdonságként hat, hogy Balló László életművében eddig nem kapott helyet a szerelem. Korábban a játékos, frivol hang, az irónia jellemezte, most pedig bensőséges vallomásokat olvashatunk, a bensőségességre áhítozó poétát halljuk.

A Szülőföld Könyvkiadó által megjelentetett, Gyulavári Csaba tervezte, valóban szemet gyönyörködtető kötet képei a szerző múlt század elejéről való képeslapgyűjteményének legszebb darabjai. A versek ezekkel az illusztrációkkal teremtenek kontextust, az ábrázolt szép hölgyekhez, múzsákhoz való viszonyulásból építkezik a lírai hős identitása, amiben Balló László költői kiteljesedést él meg.

A szerelem létkérdés, a férfi karjában tartja a nőt. Ódivatú-e a bájos édességek, a hölgyemények és költemények világa? Balló László kifinomult beszédmódját sok mai nő igényelné; a költői játék ugyan a múltba fordul, de a 21. századnak üzen azzal, hogy a hiányzó teljesség érzetét képes kelteni.

Nem élünk romantikus időket, talán pont ezért nőhet meg sokakban a kereslet a szép szóra, a tiszta, mély, igaz érzésekre, amelyekből két ember között valódi bizalmat lehet építeni. Talán ez lenne az út a boldogsághoz, amit mindannyian keresünk. Ez lenne a költő, a férfi „ing­ujjban”: az érzelmeit feltáró, a lélek pozitív tartalmaival üzenetező ember „közvetlen, bohém formában”. A hevült szívű rajongástól a „veled halok” intimitásáig.