Az óvodai beszoktatás nehézségei, buktatói

Az óvodakezdéssel kapcsolatban fontos a szülők előzetes hozzáállása. A cél, hogy ne a félelmeket generáljuk, hanem a vágyódást fokozzuk. Utólag ezen már nem lehet változtatni, de ha tudatosak vagyunk, akkor akár könny­cseppek nélkül is indulhat az ovi. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, a kommunikációnk töredéke verbális, a lényeget mindig nonverbális módon közöljük környezetünkkel.

A gyerekek pedig erre különösen fogékonyak. Gyakori, hogy az anya nem biztos abban, hogy el kellene kezdeni az ovit. Sokan félnek visszatérni a munka világába, és emiatt tudat alatt alakítják úgy a dolgokat, hogy szükség legyen otthon rájuk. De egyre gyakrabban tapasztalom azt is, hogy a szülők nem partnerként, hanem ellenségként, riválisként tekintenek a pedagógusra.

Például: miért olyan nehéz elfogadni, hogy esetleg a gyermek nem tökéletes? Miért esik rosszul, hogy a gyerek szereti az óvónőt? Vagy miért esik jól, ha hiányzunk neki? Miért nem tudunk megbízni a szakemberekben, hogy jót akarnak? Miért nem bízunk meg a gyermekben, hogy nélkülünk is jó döntéseket hoz majd? Amint ezeket a belső vívódásokat feloldjuk, szinte azonnal érzékelhető változásokat tapasztalunk a gyermeken is.

Kiemelném még a félreértelmezett kötődő, pozitív nevelés káros hatásait. Ezek a fantasztikus módszertanok a közösségi média világában torzuláson mentek át. Sajnos ez sok szülőt tévutakra vitt, félnek a szó klasszikus értelmében véve nevelni a gyermeket, amely gyakran az alkalmazkodókészségük hiányában mutatkozik meg. Ez pedig nélkülözhetetlen a közösségbe kerülve. A leírtakból látszik, hogy ezeket a problémákat bizony az intézményváltás nem oldja meg, de a pedagógusokkal folytatott nyílt kommunikáció, egymás nézőpontjának a megismerése, illetve egy külső, objektív szakember bevonása sokat segíthet.

Jagodits Zsuzsa

life- és gyermekcoach