Dr. Székely János megyés püspök mondott misét a rendalapítóért Szombathelyen

Szent Ferenc 1226. október 3-án éjjel hunyt el az olaszországi Assisiben. A földi életből a mennyei örök életbe való átköltözésének napján a ferenceseknél a neki szentelt oltárnál külön megemlékezést tartottak, tudtuk meg Tokár János ferences szerzetestől, aki házfőnök és plébános ebben a templomban.

Előtte dr. Székely János megyés püspök tartott szentmisét. Amint beszédében mondta, Szent Ferencet második Krisztusnak is nevezték – talán egy kicsit túlzóan és költőien –, de van alapja a gondolatnak, mert életében, haldoklásában és halálában is hasonlított Krisztushoz. Mintha az evangélium egy új tavaszát hozta volna el azzal, hogy újra rátalált a kereszt önfel­áldozására. Szegénységben, alázatosságban élt, életét, lelkét átszőtte Krisztus követése. A leírások szerint már 1223-ban megjelentek rajta a stigmák, ám ez csak a halála után derült ki.

A püspök misén mondott példái között Jézus találkozását idézte a Sátánnal, aki az Édenkertből jött, és arról beszélt, hogy megtanítja az embereket a gyűlöletre, a háborúkra, és eltünteti a családokból a szeretetet. Jézus azt kérdezte: „Mennyit kérsz értük?” A Sátán azt mondta: „Minden csepp véredet, a könnyeidet, az egész életedet.” Jézus bólintott, és megfizette az árat.

Dr. Székely János felidézte: Szent Ferenc szinte ünnepelte a saját halálát, azt mondta: „Kezdjük már! Követni akarom Krisztust!” A püspöki magyarázat szerint a szenvedés és az öröm nem zárják ki egymást, sőt a mélyben édestestvérek. Szent Ferenc beteg volt, és fájdalmában is ott ragyogott a fentről jövő öröm, amit nem olthat ki a testi kín, mert isteni természetű.