Mesegyűjteményeiből válogatott Zalka Csenge Virág a BDK-ban

Kamaszoknak és felnőtteknek szóló ritka népmeséket ígért Zalka Csenge Virág, és nem csalódott, aki – legyőzve minden akadályt, dacolva az ellene szövetkezett erőkkel – odaért az egyórás mesefolyamra. A maszkok mögött kamaszok csak elvétve látszottak a közönségben, a felnőttekből meg úgyis pillanatok alatt csodálkozó szemű gyerekek lettek, akiknek pillája se rebbent, úgy szívták magukba az élőszóban elhangzott történeteket. Négy történet fért egy órába, hosszú, komplex, különleges mind, örök érvényű bölcsességekkel, a fiatal mesemondó magával ragadó természetességével.

Az első mindjárt egy 15. századi angol „költemény” Artúr királyról, akinek a Fekete lovag felteszi a kérdést: mi az, amire a világon minden hölgy a legjobban vágyik. Izgalmas szezonális történetet is mesélt a kelta újév ünnepéhez kapcsolódóan hősök egész csoportjáról Írországból; utána perzsa mesét választott azok közül, amelyekben bátor asszonyok, talpraesett női hősök, okos lányok és a hozzájuk illő okos, bátor, elfogadó, gyengéd férfiak együtt küzdenek meg a kihívásokkal. Régi magyar népmese is elhangzott a tatárjárás idejéből arról, hogyan került 777 éve a Göncöl táltos szekere az égbe.

Ízelítőt kapott a közönség kamaszrepertoárjából, a Hősök és pimaszokból, ugyanígy A kalóz királylányból is, a nemzetközi feminista népmesekötetből, szóba került a két hét múlva megjelenő Széltestvér és Napkelte is – abban hagyományos népmeséket olvashatunk rendhagyó családokról, amelyekben vannak például kedves mostohák. Végig az motoszkált: hogyan lehetne a mesemondást felnőtt életünkbe visszacsempészni, hogy a műfaj, mint a régieknek, napjaink része legyen. Mulattasson, békítsen és csendesítsen. Ki lehessen vele gubancolni az összekeveredett szálakat.