Munka és magánélet egyensúlya – Erről és az idő luxusáról is szólt Jagodits Zsuzsa előadása

A munkavállalók életciklusain és habitusán keresztül fogalmazta meg Jagodits Zsuzsa, hogy hogyan lehet megteremteni a munkaadó és a dolgozó számára is hasznos egyensúlyt, vagyis elérni, hogy ne égjen ki idő előtt egy jó munkaerő, legyen hosszú távon jó értelemben hasznos a munkaadója számára.

A kis- és középvállalkozások alkalmazottjai változatos munkára, kihívásokra vágynak, folyamatos pörgésre. Közben a multiknál szabálykövetőbb, a kiszámíthatóságot igénylő munkavállaló jelenik meg.

A családalapítás körül tetten érhető a munkaadó rugalmassága: egy kkv nehezebben pótolja a munkavállalóját, míg egy multi termelésében kevésbé jelentős és könnyebben pótolható egy-egy munkavállaló kiesése. Azonban egy kihívásokat kereső munkavállaló a kisgyermeke mellett mielőbb ismét munkába állna, míg a multik munkavállalóira ez kevésbé jellemző – vezette le a coach.

Jagodits Zsuzsa kifejtette, hogy érdemes a munkaadónak „jól kezelnie” a jó munkaerőt. Úgy fogalmazott, hogy nem érdemes a könnyebb, azonnal látványos eredményt hozó taktikát választani, vagyis „azt a lovat ütni, amelyik húz”. Ehelyett támogatni kell, ha úgy tetszik, visszafogni a legjobb munkaerőt, mintegy helyette beosztani az energiáját, hogy sokáig motivált legyen. Ugyanis jellemző az ilyen agilis, „pörgős” munkavállalóra, hogy egy ideig húz, megy előre, de ha nem érzi a megbecsülést, akkor azonnal új munka, új kihívás felé néz.

– Ő az, akinél fut a „légy tökéletes” program, a megbecsültséget nagyon nagyra becsüli. Nem fog visszanézni, hanem vált, és viszi tovább a hatékonyságát – fogalmazott Jagodits Zsuzsa.

Aztán arról is beszélt, hogy kitolódott a családalapítás időben, most olyan 30 éves kor körül vetnek számot a fiatalok, hogy merre tovább. Nemek közötti különbséget is említett természetesen, hiszen a gyermekvállalás ma a legtöbb frusztrációt hordozó karrierdöntés, hiszen erőteljes teljesítménykényszer jelenik meg a 21. századi nőknél – szögezte le a kitolódott életkor kapcsán. Tovább nézve egy-egy karrierutat: a családalapítás, elsősorban az anyák esetében, akár három év kihagyással is jár, és megjelent egy újabb motiváció, amelyet szintén nem hagyhatnak figyelmen kívül a foglalkoztatók. A most családot alapító fiatalok is ugyanazt akarják, mint a szüleik: a lehető legtöbbet adni gyermekeiknek – ebben nincs változás.

Viszont amíg a „kulcsos gyerekek” idején, a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években ez luxustermékeket jelentett, addig mára az együtt töltött idő luxusát. Erre törekednek a szülők: a most szülővé válók szüleinek a pénz volt a prioritás, hogy mindent meg tudjanak vásárolni a gyermekeiknek. Mára ebben van változás, a szülők most arra törekszenek, hogy minőségi időt tölthessenek a gyerekeikkel. Jól behatárolhatóan a gyermek 3 és 13 éves kora közöttre tehető ez az időszak. Jagodits Zsuzsa több példát is sorolt hozzávetőleges, de a prioritást jól érzékeltető számokkal: egy kisiskolás mérnök szülője hiába kapott 750 ezer forintos fizetéssel, céges autóval, bónuszokkal járó állásajánlatot, inkább a csaknem feleannyi juttatással járó lehetőséget választotta, mert azzal több idő jutott a családjára. És nem egyedi az eset.

Folytatva a karrierciklust, egy újabb lehetőségre, egy újabb „energiahullámra” hívta fel a figyelmet. Amikor kamaszodni kezd a gyermek, akkor kevesebb időt igényel a szüleitől, ezzel párhuzamosan pedig felértékelődik ismét a pénz: hiszen számos terv mellett csökken a személyes jelenlét igénye. A családanyák mintegy felszabadulnak a gyermeknevelés terhe alól, az apák pedig mernek rugalmasabban „körülnézni” a munkalehetőségek között. Ez egy újabb szakasz, amikor a kamaszok szülei a munkában keresnek kihívást, márpedig ezt az életszakaszt is érdemes figyelniük és „használniuk” a munkaadóknak – vezette le a coach.

– Ha a munkáltatók felismerik ezeket az életciklusokat, nem fognak idő előtt pluszfel­adatot, előléptetést a munkavállalóra tenni – mondta. Érdemes erre odafigyelniük a cégeknek, hiszen a túlzott elvárások váltásra késztetik, kényszerítik a jó munkaerőt – az pedig legfeljebb az egyénnek jó alternatíva, ha például gasztrobloggernek áll, globálisabban, a gazdaság szintjén rendszerben van szükség a tudására, munkájára.