Tízszer több a hódvár Vasban – Több településen az ingatlanokat, az infrastruktúrát veszélyezteti

Korábban külterületen jelentett problémát, amely a vízfolyások, árkok elgátolásából keletkező helyi elöntések formájában jelent meg a mezőgazdasági területeken, akadályozva a művelést. A Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint 2018-tól már belterületen is gondokat okoz, ingatlanokat és infrastruktúrát is veszélyeztet a hód élőhely-átalakító tevékenysége, így például Ölbőn, Toronyban, Bucsuban, Csákánydoroszlóban is. A vízügyi igazgatóságot terheli a gátbontás költsége, amely esetenként több százezer forint.

A bontás, mint védekezési mód, nem jelent megoldást, mivel az állat pár napon belül újraépíti a gátat. A befogás és elaltatás – mint állományszabályozási mód – szintén nem vezet hosszabb távú eredményre, mivel az üres élőhelyet rövid időn belül betölti a faj. (Erre példa a Himfai tározó.) További problémát jelentenek a lakott és/vagy felhagyott kotorékok a vízfolyások partjában, mivel azokba idén már többször is beszakadtak a medrek környezetét fenntartó gépek (Szombathelyen a Perinten).

A hódok még természetvédelmi károkat is okoznak: tömegével pusztítják el a vízfolyások partján lévő árnyékoló fákat, fasorokat. A vízfolyásokon épített hódgátak akadályozzák, lehetetlenné teszik a vízi élőlények, halak hosszirányú vándorlását, az életfeltételek romlanak és az állományuk hosszú távon jelentősen degradálódni fog.

Az Ölbőről, Csákánydoroszlóból, Vasszentmihályról kapott panaszbejelentések azt mutatják, hogy a lakosságot külterületen, főleg a mezőgazdasági területek elöntései zavarják – tudtuk meg Gaál Róbert igazgatótól. – Belterületen vagy azok közvetlen környezetében jellemzően a települési vízelvezető rendszerekbe való visszaduzzasztás jelent problémát, de Csákánydoroszlóban például a partleszakadások miatt a lakóingatlanokat is féltik az emberek. Nagy veszélyt jelentenek a hódgátak a településeken árvíz idején, mivel gyakrabban és nagyobb mértékben önthetnek ki a vízfolyások.

A hód jelenleg védett állatfaj, természetes ellensége nincs, ezért megállíthatatlanul szaporodik, terjeszkedik. A betelepítésük idején ezzel kapcsolatban nem végeztek hatásvizsgálatot. Az igazgatóság véleménye szerint a védettség már nem indokolt, szükséges lenne a jogszabály változtatására (élőhelyenként is), más őshonos fajokhoz (például vaddisznó, róka) hasonlóan. Ezt elsősorban a természetvédelmi szervezeteknek kellene megoldani, a vadászhatóság közreműködésével. A vízügyi igazgatóságnak nincs arra kapacitása és anyagi forrása, hogy ilyen nagy számban eltávolítsa a hódgátakat, ami egyébként is csak ideiglenes megoldás lenne, mivel a gátak tapasztalataik szerint rövid időn belül újjáépülnek.

A Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségétől megtudtuk: a kezelésükben lévő vízterületek közül elsődlegesen a Rába folyón és annak mellékvizein tapasztalják a hód egyre jelentősebb jelenlétét, de egyes horgásztavak mellett (például Magyarszecsődi-tó, Abért tavak) is nagy kárt okoznak.

Az egyik fő probléma a tavak mellett telepített különböző korosztályú fák elpusztítása, amelyeket saját erőből kell bevédenünk, illetve elpusztításuk esetén pótolnunk. A természetes horgászvizek mentén a fák egy része már kidőlt, de nagyon sok van, amelyeket úgy rágtak meg, mintha két ceruza hegye találkozna, és mindössze egy kicsi darab tartja egyben azokat – mondta Puskás Norbert, a szövetség elnöke.

– A horgászok gyakran keresik fel a vasi természetes vizeket, és félő, hogy egy nagyobb szélnél veszélybe kerülnek a horgászok, könnyen rájuk dőlhet a fa, ami akár halálos sérülést is okozhat. A horgászvizek partjai felértékelődtek a kirándulók, túrázók körében is, így ez a veszély már nemcsak a pecásokat érinti. Korábban a kezelésünkben lévő egyik horgásztó gátjában is gondokat okozott a hód, a helyreállítás jelentős anyagi terhet jelentett az érintetteknek. Ez a probléma egyre több helyen jelentkezik, ahol völgyzáró gátas víztározók vannak az országban.

Az elnök azt is kifejtette, hogy a kisebb természetes vizeken a folyamatosan épülő hódvárak bizonyos esetekben kedvezőek is lehetnek a halaknak, mert duzzasztott víztestek jönnek létre, de van, amikor éppen ez lesz az akadálya a hosszanti átjárhatóságnak, vagy egyes folyószakaszok maradnak víz nélkül nyáron. A probléma összetett, mielőbbi megoldást sürget, és nyitottságot vár el a gazdálkodók, kezelők és a természetvédelem oldaláról is. (Folytatjuk.)