Aki legyőzte a vírust – Egy hónap kórházban, tizennyolc nap lélegeztetőgépen

A koronavírussal megfertőződött Kázár Józsefet több mint egy hónapos kórházi kezelés, 18 nap lélegeztetőgéphez kötöttség után kapta vissza a családja.

Tersztyánszky Krisztina

Lánya, Kalamárné Kázár Gabriella a közösségi oldalán mondott köszönetet mindazoknak, akik küzdöttek az édesapja életéért, illetve imával segítették a gyógyulását. Gabi lapunknak is beszámolt a családban csodaként megélt történetről. Egyrészt, hogy ezúton is kifejezze háláját azoknak az „arc nélküli” orvosoknak, akiknek még arra is volt erejük, hogy a családot vigasztalják. Másrészt hogy megüzenje azoknak, akik hasonló cipőben járnak: soha nem szabad feladni a reményt! A családban József feleségének és egyik vejének teszteredménye volt még pozitív. Miután József ilyen súlyos állapotba került, nem is kutatták, ki hozhatta be a fertőzést: ne kelljen emiatt senkinek a lelki terhet cipelnie. A betegség torokfájással, rossz közérzettel kezdődött a férfinél.

Nem hagyta el magát

A nagy strapabírású, erős alkatú József nem hagyta el magát. A család egy szombati napon, az első lázas éjszaka után hívta az ügyeletet, ahol további otthoni kezelést javasoltak. Gabi, aki az egészségügyben dolgozik, ezt nehezen fogadta el: a 65 éves édesapa cukorbetegséggel, érelmeszesedéssel és szívritmuszavarral is küzd. Az események akkor kezdtek felgyorsulni, amikor szerdán éjszaka nehézlégzés lépett fel, és a mentőért telefonáltak. Ekkor már a lépcsőn lefele haladás is nehézséget okozott a betegnek. Már a mentőben oxigénrásegítést kapott, majd miután a légzési kapacitása folyamatosan romlott, délután a Markusovszky kórház Covid intenzív osztályán megkezdték a lélegeztetőgépes kezelést. Súlyos kétoldali tüdőgyulladásán a gyors terápia segített, ám hamarosan átszállították a győri Petz Aladár kórházba. A hírnök szerepét továbbra is az idősebb lány vállalta, ő továbbította a híreket a család többi tagjának – természetesen netes kapcsolaton keresztül, hiszen ekkor még az édesanya is beteg volt.

– Nehéz volt így, hogy nem láttunk bele a dolgokba, „arcokkal” nem találkoztunk. Minden egyes telefonálásnál türelmesek voltak velünk, volt idejük a korrekt tájékoztatásra. Nagyon óvatosan fogalmaztak mindig, nehogy túlzott reményeket tápláljunk. Az orvosok még látatlanban is azt mondták nekem, vigyázzak magamra, meg tanácsokat adtak az édesanyámmal kapcsolatban, aki otthon egyedül küzdött a betegséggel. Napokon keresztül azt hallottuk, hogy súlyos, életveszélyes állapotban van édesapám, csak a lélegeztetőgép tartja életben. Kisebb javulások, kisebb romlások mellett már akkor is reménykedtünk, ha azt mondták, hogy változatlan az állapota. Azt mondtuk ilyenkor, hogy erőt gyűjt. Amikor jöttek a rossz gondolatok, mindig megpróbáltam pozitív képeket sugallni magamnak édesapámról, és ez valahogy bejött. Megfogadtuk egymásnak itt a videóhívásokban, hogy ez a történet csak jól záródhat – meséli Gabi, és hozzáteszi: az elváláskor egyébként édesapja is megígérte, hogy le fogja győzni a betegséget, és ő mindig betartotta a szavát… – Fontos kiemelni a kórházi lelkész szerepét, aki az intenzíven az ajtó előtt imádkozott érte. A környezetünktől, a barátainktól nagyon sok jó kívánságot, üzenetet kaptunk. Sokan imádkoztak értünk, imacsoportok alakultak, az egész város összefogott. Közrejátszik ebben az is, hogy Szentgotthárdon a szüleim sokat letettek az asztalra, tisztelik őket az emberek.

Kázár József újra otthon Fotó: Kalamárné Kázár Gabriella / VN

Remény

Az első tyúklépésnyi reményt az adta, amikor a doktornőtől azt hallották, hogy javult a véroxigénszint, a gyulladás mértéke pedig csökkent. 18 nap után, az összes beteg közül egyetlenként lehozták Józsefet a gépről, amit talán a kórházban is csodaként éltek meg. Két nap várakozás után átkerült a Covid-pulmonológiára, ahol még folyamatosan szüksége volt oxigénrásegítésre és antibiotikumos kezelésre. A felébresztés lelkileg sem volt könnyű József számára. Nem tudta, hol van, úgy érezte, a családja lemondott róla. Rosszul élte meg, hogy az első napokban nem engedték felkelni, de erőt vett magán, hogy minél előbb hazakerülhessen. Gabi, amikor először telefonon beszélhetett vele, leírta, hogy mit fog mondani neki, mert attól félt, hogy nem tudja majd elmondani.

Taps

Október 28-án Kázár József a kórházi személyzet tapsa kíséretében elhagyhatta a kórházat. Persze a gyógyulása hosszú folyamat lesz. Még nagyon gyenge, felülni is nehezére esik, járókerettel tud elmenni a vécére. Tizenöt kilogrammot adott le ebben az egy hónapban, az izomzata a sok fekvés következtében felszívódott. Gyógytornára is szüksége lesz a rehabilitációhoz.

Gabi minden egyes szót, eseményt naplóba rögzített, hogy soha ne felejtsék el, min mentek keresztül. Örökre hálásak minden kézért és minden mosolyért, az empátiáért. A barátoktól, ismerősöktől pedig türelmet kérnek. Józsefet egyelőre veszélyes lenne látogatni, meg kell erősödnie.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában