Halálon túlmutató élet

2020.11.01. 07:00

Az örök élet hite fénylik a gyertyákban – Beszélgetés dr. Székely János szombathelyi megyéspüspökkel

Az ünnep alkalmából megszólaltattuk dr. Székely János megyés püspököt, aki interjúnkban a halálon túlmutató életről, az ősök öröméről, a múlt sebeinek gyógyításáról, illetve a most megjelent könyvéről is beszél; valamint arról, hogyan cseréljük a félelmet bizakodásra a maszkok idején.

Merklin Tímea

Fotós: © Cseh Gábor

Fotós: © Cseh Gábor

Miért lehet fontos a koszorúkkal, gyertyákkal kifejezett tiszteletadás mellett az imádkozás elhunyt szeretteinkért?

– Egy ókori római sírfeliraton ezt olvassuk: „A semmiből a semmibe milyen hamar visszahullunk!” Bertolt Brecht pedig ezt írja a Lucifer éji dala című versében: „A holnap az nem lesz már… Ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Meghaltok mind, mint az állatok, és azután nem következik semmi!” Amióta ember él a Földön, újra meg újra kérdezi: Van-e a halál után még valami? Vagy az élet vége a teljes megsemmisülés? Ez a kérdés kikerülhetetlen az ember számára. Nem nyugtatja meg az a tudat, hogy majd a szerettei emlékezetében tovább él. Hiszen a szerettei az életének csak egy kis szeletét ismerték. Csak a jéghegy csúcsát. A nemzedékek során pedig ez az emlékezet igen hamar elenyészik. A dédszüleinkről már alig tudunk valamit. Ahogy Woody Allen kissé komikusan megfogalmazta: „Nem szeretnék a munkám által halhatatlanná válni. Honfitársaim szívében sem szeretnék tovább élni. Inkább úgy szeretnék halhatatlanná válni, hogy nem halok meg…” Nem is pusztán az univerzum anyagába visszailleszkedve akar az ember tovább élni. Hiszen az óriási, gigászi erőfeszítés, amely az ősrobbanás, az élet létrejötte, majd az élők fejlődése útján haladt előre, ez mind az emberi személy megszületése felé tartott. A megfogant kisgyermek élete is az egyre személyesebb, az egyre szabadabb és mélyebb emberi döntések irányában halad. Ha pontosan a személy az, ami megszűnik, az ember legszemélyesebb történetei, kapcsolatai, könnyei és mosolyai válnak semmivé, akkor nem jelent nagy vigaszt, hogy az univerzum nagy közös olvasztótégelyében testünk atomjai tovább léteznek. Ha a halál mindent megsemmisít, akkor van-e bármifajta igazságszolgáltatás, van-e beteljesedés mindazok számára, akiknek az életét betegségek, háborúk, emberi kegyetlenség derékba törte? Van-e folytatás a halál után? Ezt a kérdést nem tudjuk megkerülni. A keresztény ember hálás örömmel vallja a Krisztus által kapott örömhírt: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Atyám házában sok lakóhely van. Elmegyek és helyet készítek nektek.” Hisszük és tudjuk, hogy ez a világ nem csak annyi, amennyi megfogható és megszámlálható belőle. A világ és az élet valami sokkal nagyobb titok. Nem csak úgy magától jött létre ez a hatalmas, gyönyörű világmindenség a semmiből. Nem csak magától, különösebb ok és cél nélkül jött elő az élettelenből az élet, az élők közül az ember. Az élettelen anyag egyik legalapvetőbb tendenciája az entrópia, az energiaállapotok kiegyenlítődése. Az élet homlokegyenest ez ellen dolgozik. Egy fa, de egyetlen élő sejt is egy titokzatos anti-entrópia üzem. Gyűjti magába a Nap energiáját, az ásványokat, építi magát, fűti magát. Az életet Schrödinger így nevezte:

negentrópia. Az élet nem egyszerűen levezethető az élettelenből. A világ felett ott lebeg, mint hatalmas mágnes, a Teremtő Isten ereje, aki vonzza maga felé a világmindenséget, előhívja az élettelenből az életet, az élők közül az embert. A testünk molekulái körülbelül hétévente teljesen lecserélődnek. Mi mégis megmaradunk ugyanannak a személynek. Van bennünk valami, ami Istentől való, attól a titokzatos erőtől, amely előhívta az élettelenből az életet, és az élők közül az embert. Erről az örök életről szereztek végérvényes tapasztalatot Jézus tanítványai, akik a kereszthalála után, teljes reményvesztettségük sötétségében váratlanul és hirtelenül találkoztak vele, a Feltámadottal. Ettől kezdve az egész életüket beragyogta ennek a találkozásnak fénye és öröme, mást sem tettek, mint őt hirdették egy életen át, majd az életüket adták oda érte. Ugyanerről a halált legyőző isteni fényről vallanak a halálközeli élményt átélt emberek is (Moody: Élet az élet után). Halottak napja az örök élet hitének, a halálon túlmutató élet megtapasztalásának napja is: a temetői gyertyák és virágok pontosan az örök élet fényét, a halál felett győzedelmeskedő életet hirdetik.

– Miért lényeges a kapcsolat megőrzése elhunyt hozzátartozóinkkal? A személyes imádságban miért legyünk inkább köszönettel, és ne a veszteséget, a hiányt helyezzük érzelmeink fókuszába?

– Az elhunytak számára teljesen lényegtelen a sírhelyük ápolása és szépítése. Nekik nincs szükségük az odatett virágokra és mécsesekre. E helyett inkább annak örülnének, ha a családtagjaik, gyermekeik, unokáik azt a hitet, amelyben ők éltek, és amelyről most már odaát végső bizonyosságot is nyertek, ezt a hitet őriznék és élnék. Ők Isten színe előtt vannak, őfelé haladnak. Isten szeretetének fénye és tüze kiéget belőlük mindent, ami tőle idegen, minden önzést, minden emberi torzulást és vakságot. Lehullanak a láncaik, és szabadon szárnyalva tudnak szeretni, ujjongani. Akkor lehet teljes az örömük, ha azt látják, hogy a szeretteik is ugyanezt a hitet, ugyanezt a szeretetet élik. Az elhunytak tettek helytelen dolgokat is a földi életük során. Végtelenül fáj nekik, ahogyan látják a negatív tetteik következményeit. Akkor a leginkább hálásak nekünk, ha igyekszünk a helytelen tetteik következményeit elhárítani, gyógyítani. Menjünk ki halottak napján szeretteink sírjaihoz! Köszönjük meg mindazt a jót, amit kaptunk általuk! Kérjük a bocsánatukat, ha vétettünk ellenük, és mi is bocsássuk meg az esetleges sérelmeket! Ígérjük meg, hogy megőrizzük azt a hitet, amelyben ők éltek, és amelyben most a maga teljességében, ámuló örömmel élnek! Gyógyítsuk a sebeket, amelyeket esetleg egy-egy elhibázott tettükkel okoztak! Ez az elhunyt szeretteink iránt való hálánk és szeretetünk igazi, hiteles megélése.

Dr. Székely János megyés püspök: „Inkább te győzd le a rosszat jóval” Fotó: Cseh Gábor

Megjelent a Martinus Kiadó által, dr. Perger Gyula szerkesztésében Az élet útját mutatod nekem – A lelkiatya válaszol című könyv, amelynek tematikus fejezetei a Keresztény Élet Portál rovatában megjelent írásai nyomán álltak össze, válogatva hat év háromszáz írásából. Melyek azok a kulcskérdések, amiket égetően fontosnak lát?

– Rengeteg kérdés, ellenvetés, kétely fogalmazódik meg az ember lelkében. Keresi a helyes utat, keresi a válaszokat. Ebben az útkeresésben igyekeztem segítséget nyújtani. Többek között ilyen kérdésekre, problémákra kerestek választ a levélírók, ilyen témákra találunk válaszkísérleteket a könyvben: Nem segíti az egyház a szegényeket? Hitetlen lett a fiam. Kell-e erőltetni a templomba járást? Hogyan viseljem el a húgom dühkitöréseit? Háború az édesanyámmal. Depressziós tünetei vannak a fiamnak. Nem tudok megnyugodni édesanyám halála után. Mi a hivatásom? Melyik az én utam? Mit mond az egyház azokról, akik egyedül élik le az életüket? Pap szeretnék lenni. Lehet új keresztapja a keresztlányomnak? Felnőttként lehetek elsőáldozó? Negyvenhárom éve gyóntam utoljára. Rondán beszélek vezetés közben. Nagy az adósságom. Mit jelent a megbocsátás? Hogyan nyerhetem vissza a tisztaságomat? Hogyan lehet letiltani az erkölcstelen internetes oldalakat? A férjem alkoholista. Áldozhat-e, aki elvált? Az életünk szüntelen döntés jó és rossz között, a szeretet, a nagylelkűség, a becsületesség és az önközpontúság, a rosszindulat, a tisztátalanság, a szenvedélyek rabsága között. A könyv abban próbál segíteni, hogy könnyebben megtaláljuk és meghozzuk a helyes döntéseket.

– Mi lehet a „maszkos világ” spirituális üzenete a mai ember számára? Hogyan lehet a félelmeket bizakodásra cserélni magunkban?

– A járvány közepette igyekezzünk elsősorban azokra odafigyelni, akik bajban vannak. Igyekezzünk óvni a körülöttünk élők egészségét, segíteni az egészségügyi dolgozók munkáját, segíteni a legszegényebbeket, azokat, akiknek nincsenek tartalékaik. Ha ezt tesszük, akkor nem a félelemé lesz az döntő szó a lelkünkben, hanem a jóságé és a bizalomé. Használjuk ki tartalmasan a járvány idejét! Legyen több időnk a családtagjainkra, egy-egy jó könyv elolvasására, imádságra, gondolkodásra! Ha így teszünk, akkor igaz lesz ránk a Biblia biztatása: „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval!”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában