Falugondnoki szerepben a sorokpolányi polgármester – Gondoskodik azokról, akik segítségre szorulnak

A községben nincs falugondnok, ezért Mező Gáborné polgármester a saját kötelességének érzi, hogy vállalja azokat a feladatokat is, amik a koronavírus-megbetegedésekből kifolyólag adódnak. Múlt héten történt, hogy karanténba kényszerült egy egész család: krónikus beteg, idős szülők a fiukkal, s nem tudott nekik segíteni a Vasvár térségében élő lányuk sem, aki szintén karanténba került a vírus miatt.

Karantén

A faluban többen is karanténba kényszerültek, a többségről van, aki gondoskodjon, megoldják családon belül. A mobil pékség is aktív a segítségnyújtásban, telefonon lehet leadni a rendelést, és házhoz viszik egy autóval, a kapura felakasztják egy zacskóban a megrendelt pékárut; a szállítók nem érintkeznek senkivel. A polgármester asszony kétnaponta bevásárol azoknak, akik segítséget kérnek.

– A múlt héten az egyik karanténban lévő családból egy bácsi bekerült a kórházba. Amikor jöttek hozzájuk tesztelni, olyan állapotban találták, hogy be kellett vinni. Három nap múlva a néni befulladt, a fia mentőt hívott, őt is be kellett szállítani. Az idős házaspár a Covid-osztályra került – mesélte Mező Gáborné. – Az asszonynak ruhákat is kellett bevinni, SMS-üzenetet küldött a fia, hogy erre megkérjen, azt is megírta, mit vegyek, és hol, a néni melyik szombathelyi üzletben szokott magának vásárolni. Megmondta, hogy nagy méretű, sötét ruhákat vegyek, és én az instrukciókat mindig szoktam követni, ha teljesítem a kívánságokat, hogy tényleg az legyen, amit kérnek. Vettem szabadidőnadrágot, pólót, feketét és szürkét, ezenkívül alsóneműt, tisztálkodási szereket az idős asszonynak, és vittem az otthonról küldött gyógyszereivel együtt. A házaspár először az infektológián volt, aztán felkerültek a belgyógyászatra, az új tömb ötödik emeletére, az a Covid-osztály. A nővérkével is beszéltem, annyit tudott mondani, hogy kielégítő az álla­potuk, a ruhákat neki adtam oda.

Mindenkinek segít

Két nap múlva Mező Gáborné ismét bement a kórházba, mert a néni fulladásos gyógyszerét is be kellett vinni. Szerdán a házaspár lekerült a pulmonológiára. A polgármester asszony oda ásványvizet és poharakat vitt, mert azt kértek. Ott is látogatási tilalom van, így a csomagot megint egy nővérnek tudta átadni, akitől érdeklődött az idősek hogyléte felől, azt a választ kapta, hogy jó állapotban vannak. Mező Gáborné bízik benne, hogy minél hamarabb hazajöhetnek.

A fiuk otthon péntekre gyógyszert kért, kenyeret, tejet és túrót, a polgármester bevásárolt, és személyesen adta át neki egy táskában, így láthatták is egymást, válthattak pár szót.

Amint megtudtuk, időközben három falubeli családnak lejárt a karantén, az utóbbi három napban nem volt új megbetegedés Sorokpolányban. Mező Gáborné dolga nem szaporodott, de továbbra is intéz bevásárlásokat a segítségre szorulóknak, leveleket, csekkeket ad fel, kiszállítja a gyógyszereket. Ha valamelyik nap túl sok a teendő, a hivatalsegéd, Erősné Marika is közreműködik.

A gyógyszerellátást úgy oldották meg a faluban, hogy az igényeket szerdán délután és csütörtökön délelőtt lehet telefonon vagy személyesen leadni. A vasvári patikából pénteken délelőtt 10 óráig kiszállítják, a hivatalban leteszik, egyénileg, névre szólóan és diszkréten, nem is látszik, hogy mi van a csomagokban. Ha pedig egy gyógyszerre sürgősen szükség van – például szívgyógyszerre vagy vérnyomáscsökkentőre –, Mező Gáborné azonnal kocsiba ül, és elautózik érte Vasvárra, mert „a gyógyszernek időben ott kell lenni”. Ennyit tud tenni, de ezt megteszi, valamennyi itt lakó sorsát a szívén viseli. Azt mondja, polgármesternek is azért jelentkezett, mert segíteni akart, hogy támogassa az embereket, ő azért van, hogy a lakosság rendelkezésére álljon.